Lexikon

Borok Borászat Szeszes italok Érdemes tudni Szőlők

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z

Areométer

Folyadékok sűrűség mérésére használt eszköz. Ilyen pl. a mustfokoló.

Aromatika

A bor ízvilágában mindannak az összefoglaló neve, amely kívül esik a sav/édesség viszonyban emlegetett tényezők csoportján. Az aromatika része a gyümölcsösség, talajíz, kesernyésség stb.

Arrak

Lásd. arak.

Artemisia absinthium

Lásd. abszint.

Asti

Pezsgőféle. Olaszország, piemonti terület. Tulajdonképpen Asti Spumante, de 1994-től a D.O.C.G. besorolás óta csak Asti. Szőlőfajták: Moscató biancó, Muscat blanc á Petits Grains. A készítés módja a lényeg, ugyanis a pezsgőgyártás során nem egy alapborból indulnak ki, hanem a mustból, azt erjesztik, és az erjedés során keletkező CO2 –t fogják vissza.

Aszalt szőlő

Aszalt szőlőből sokféle szőlőt készítenek, többek között az olaszországi Veneto tartományból származó amaronét, vagy a vin santót. Két féle eljárást ismerünk, vagy a borkészítéshez használt szőlőszemek az aszaltak, vagy aszalt szőlőt adnak a borhoz.

Ászkolás (ászokolás)

A bor fahordós érlelése pince hőmérsékleten.

Ászok

A pincében történő bortárolásnál a → hordók alatti talpgerenda neve. Az ászok a hordók kitámasztását, tisztítását, gondozását (faabroncsok kicserélését stb.) biztosította. A keményfából készült, a pince méreteitől függő rúdpár változatos elnevezésekben él máig: csántérfa (Balaton-mellék, Duna–Tisza köze), gadnár, gantár, kantár vagy kantárfa (É-Mo.) (bajor-osztrák: Ganter ’talpgerenda’). Legrégebbi megnevezése az ászok (15. sz.), amelyhez a borkultúrával kapcsolatos szócsalád társul: ászokolás (a bor pincében érlelése), ászokhordó (az ászokfán [...]

Ászokhordó

A bor kezelésére, érlelésére használt fahordó (általában tölgyfahordó).

Asztali bor

Egyszerű, könnyű, kb. 9-11 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó bor.