Származás: Franciaország.

Tőke: Mérsékelten talaj és tápanyagigényes, viszonylag fagytűrő, szárazságra nem érzékeny, kevésbé rothad, zöldmunka igénye nagy, terhelésre nem érzékeny.

Fürt: Ágas vagy vállas, középtömött, kicsi; a bogyó gömbölyű, kék, kicsi, pontozott, feltűnően hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze fanyar (farkasalma íz); héja vastag, szivós.

Bor: Bora illatos, finom, jellegzetes zamatú, testes minőségi vörösbor.

Elterjedés: Szinte az egész világon elterjedt, hazánkban a Villányi és Szekszárdi borvidékeken termesztik.

Származás: Franciaország.

Tőke: Gyenge növekedésű, mereven álló vesszőzetű.

Fürt: Kicsi, vállas, közepesen tömött vagy laza.

Bor: Különleges minőségű, kifejezetten fajtajelleges, bársonyos, cserzőanyagban gazdag.

Elterjedés: Villányi, Szekszárdi, Egri, Balatonboglári, Hajós-Bajai borvidékek.

Származás: Amerikából származik. Snyder és Harmon állította elő Kaliforniában a Flame Tokay és a Ribier fajták keresztezésével.

Tőke: Talaj iránt nem, fekvés iránt igényes, fagyérzékeny, a szárazságot elviseli, gombás megbetegedésekre és bogyórepedésre hajlamos, rothadásra érzékeny, zöldmunka igénye mérsékelt, jól szállitható.

Fürt: Ágas, laza, nagy; a bogyó gömbölyű, bíborszínű, nagy, mintázatlan, feltűnően hamvas; húsa ropogós, húsos; íze semleges; héja vastag, olvadó.

Bor: Csemegeszőlő.

Elterjedés: Szinte az egész világon elterjedt.

Származás: Franciaország.

Tőke: Nagyszámú, hengeres, barnássárga vesszőt nevel.

Fürt: Kicsi, hengeres vagy vállas, középtömött.

Bor: Fajtajelleges, finom zamatú, kemény karakterű, élénk, elegáns bor.

Elterjedés: Hajós-Bajai, Soproni, Etyek-Budai, Pannonhalmi, Pécsi, Balatonfelvidéki, Balatonboglári, Szekszárdi borvidékek.

Származás: Kis-Ázsiából származik.

Tőke: Talaj iránt igényes, fekvés iránt viszont nem, kevésbé rothad, viszonylag szárazságtűrő, zöldmunka igényes, fagytűrő, terhelésre nem érzékeny, peronoszpórára igen, lisztharmatra kevésbé érzékeny.

Fürt: Állas, tömött, középnagy; a bogyó gömbölyű, fehér, középnagy, pontozott, kissé hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; íze közömbös; héja középvastag, olvadó.

Bor: Csemegeszőlőként is termesztik.

Elterjedés: A mediterrán vidéken terjedt el, hazánkban jórészt csemegeszőlőként termesztik.

Származás: Kis-Ázsiából származik.

Tőke: Talaj iránt igényes, fekvés iránt viszont nem, kevésbé rothad, viszonylag szárazságtűrő, zöldmunka igényes, fagytűrő, terhelésre nem érzékeny, peronoszpórára igen, lisztharmatra kevésbé érzékeny.

Fürt: Állas, tömött, középnagy; a bogyó gömbölyű, piros, középnagy, pontozott, kissé hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; íze közömbös; héja középvastag, olvadó.

Bor: Csemegeszőlőként is termesztik. Bora kellemes ízű, lágy asztali bor.

Elterjedés: A mediterrán vidéken terjedt el, hazánkban jórészt csemegeszőlőként termesztik.

Származás: Feltehetően Mathiasz János állította elő a Bronnerstraube s az Ottonel muskotály keresztező- désével, de a magvakat Stark Adolfnak ajándékozta, aki a magoncot felnevelte és a fajtát elszaporitotta.

Tőke: Fekvés s talaj iránt nem igényes, fagytürö, túlterhelésre érzékeny, a szárazságot elviseli, rothadásra mérsékelten hajlamos.

Fürt: Vállas, laza, középnagy; a bogyó gömbölyű, középnagy, "sárga, alig hamvas; húsa ropogós, lédús, húsos; íze muskotályos; héja vékony, olvadó.

Bor: Főleg csemegeszőlőnek hasznosítják. Bora diszkréten muskotályos illatú és zamatú, lágy karakterű, fehérbor.

Elterjedés: Magyarországon igen elterjedt, termőterülete az utóbbi időben jelentősen lecsökkent.

Származás: Magyarország.

Tőke: Középerős növekedésű, kevés számú, hosszú ízközű vesszőt nevel.

Fürt: Középnagy, vállas, kúpos, középtömött. Korai érésű fajtahibrid.

Bor: Illatos, sajátosan fűszeres zamatú, élénk savtartalmú.

Elterjedés: Csongrádi, Hajós-Bajai, Kunsági, Etyek-Budai, Balatonfelvidéki, Zalai borvidékek.