Debreczeni Mónika birtokgazgató

"A csapat összefogott, hogy a Vylyan név mindig garancia legyen."

Az ördög megörült, előhozta hatalmas vasekéjét, egy kecskét és egy macskát fogott be elé, s még éjfél sem volt, már végzett a munkával. Ám az öregasszony, hogy mentse a lányát, maga kezdett kukorékolni, és a kakasok visszafeleltek neki. Az ördög pedig mérgében elhajította az ekéjét ő maga meg eltűnt a Harkányi hegynél a föld gyomrában. – így szól a baranyai legenda. Ám vannak, akik a mai napig a Harsányi hegy sziklás talaját művelik, s munkájuk sikerét kiváló vörösbor dicséri. A Vylyan Pincészetnél folytatódik a legenda. S hogy hogyan? Erről beszélgettünk Debreczeni Mónika birtokigazgatóval és Iványi Emese kommunikációs vezetővel.

- Már a szőlőbirtok neve is azt sugallja, hogy nektek fontos a hagyomány. –kezdjük beszélgetésünket Debreczeni Mónikával, a Vylyan Szőlőbirtok varázslatos környezetében.

- Valóban, olyan nevet választottunk, amely kifejezi a helyhez, a borvidékhez való kötődésünket. A Vylyan megnevezést egy régi helytörténeti munkában találtuk, mint Villány XV. századi nevét. Írásmódja - lúdtollal írva, két ipszilonnal - sugallta logónk kalligrafikus ábrázolását.

Ültetvényeink a Villányi-hegység csodálatos fekvésű lankáin fekszenek, a pincészet Kisharsányban a Fekete-hegyen, a Dobogó dűlő szívében található.
A pincészetet a férjem, Debreczeni Pál alapította 1992-ben. Ekkor kezdtük az első tőkéket telepíteni. Már a kezdet kezdetén az volt a cél, hogy egy nemzetközi léptékben jegyzett pincészetet hozzunk létre, amely az itteni termőtájból hozza ki azt, ami az adott évjáratban csak lehetséges.
A férjem nagyon szerette a villányi földet és érezte benne a fantasztikus lehetőséget. Ha belegondolunk abba, hogy igazából csak a rendszerváltás környékén kerültek az első palackozók Villányba, hiszen azelőtt sokkal inkább háztáji jellegű termelés folyt, akkor kétségtelen, hogy meglehetősen erős vízió, intuitív idea kellett ahhoz, hogy a egy messzi jövőbe mutató célt tűzzünk ki. Debreczeni Pálnak azonban megvolt a képessége ahhoz, hogy egy erős csapat létrehozásával elinduljon és töretlenül haladjon a megvalósítás irányába. A terroir különleges adottságai, a hozzáértő csapat, a szakmai nyitottság, és a hosszú évek jó szívvel végzett kemény munkája meghozta a maga gyümölcsét: a Vylyan ma a Villányi borvidék egyik meghatározó borászata.

- Volt saját tapasztalatotok?

Alapvetően volt mezőgazdasági kötődésünk. Férjem édesapja agrármérnök volt, férjem közgazdász, és én magam is az vagyok. Azzal kezdtük a vállalkozást, hogy a világ különböző részeiről tapasztalatokat gyűjtöttünk. Az elején nagyon sokat utaztunk.
A pincészet története véleményem szerint 3 szakaszra osztható fel: Az első az első telepítés időszaka 1992-97-ig.
Volt egy kezdő csapat egy villányi szőlész-borász vezetésével, aki a régebbi értelemben vett tradíciót valósította meg, mind a telepítés, mind a művelés, mind pedig a borkészítés területén. Közben mi jártuk a világot, egyre több kérdést tettünk fel.
Ekkor került ide hozzánk Ipacs Szabó István, mint pályakezdő borász, és alakult át a csapat. Fiatal szakemberekből toboroztuk az új gárdát, akik nyitottak voltak az újdonságokra, és akikkel a férjem által kitűzött célokat maradéktalan megvalósíthattuk. A férjem sajnos 2004-ben tragikus hirtelenséggel meghalt, ami olyan űrt hagyott, melyet nagyon nehéz volt betölteni, túlélni. A csapat összefogott, végig kitartott és az eredeti szellemben folytatta tovább a munkát, hogy a Vylyan név mindig garancia legyen, csak olyan borra kerüljön Vylyan címke, amely megüti az általunk kitűzött magas minőségi mércét.

- Hogyan jött létre nálatok, az országban egyedülállóan, a művészetek és a borkultúra összefonódása?

Az arculat kialakításánál már a kezdetektől fontos volt és nagy hangsúlyt fektettünk a vizuális megjelenésünkre. Úgy gondolom, a művészetek minden megjelenési formája az életünk része. Amikor 2004-ben találkoztam Iványi Emesével, és a marketing-kommunikáció külön területté vált, mondhatni attól kezdve külön prioritást is kapott. Az ő ötleteiből születtek a művészeti projektjeinket: a Bogyólé címke pályázat, az irodalmi estek, csatlakozásunk az Ördögkatlan Fesztiválhoz vagy a művészi hordógyűjtemény és kiállítás.

A hagyományokhoz, a hely szelleméhez való kötődésünket pedig jól demonstrálja, hogy a baranyai legenda, amelynek újrafogalmazására irodalmi pályázatot is kiírtunk, végül egyedül álló módon klasszikus boraink elnevezésében és címkéjén is megjelent. Ezek a címkék játékosak, frissek mégis a régmúltba, a hagyományhoz nyúlnak vissza.
Néhány bor-példa a megszemélyesítésekre: Harka, a széplány, vagyis a chardonnay, ami gömbölyded és a csábítás a lényéből fakad. A macska, a portugieser, aki simulékony és bársonyos és minden háztartásban ott van. A kakas, aki a hajnalhasadtát kukorékolja: egyértelműen rosé szín, könnyed és légies. Az ördög, akinek az életereje az, ami rabul ejt a magyar fajták - Kékfrankos, a Kadarka és a Zweigelt- házasításából nyerte lendületét, húsos gyümölcsösségét. A boszorkány, vagyis a rizling, ami száraz és citrusosan fanyar.
A klasszikus borok felett találhatóak a prémium, illetve a Vylyannál a prémium feletti, azaz dűlő és hordóválogatás kategóriák. A föld színű - fehér címkecsalád klasszikus és egyben modern vonalvezetésű, már megjelenésében is azt sugallja, hogy a klasszikusnál komolyabb, fajsúlyosabb borokat takar. A prémium feletti kategória – Mandolás, Pillangó, Dobogó, Gombás és Duennium – visszafogott, jelzésszerű elemekből építkezik, a letisztult elegancia sugallja a tételek egyedi jellegét. Az első dűlőválogatás tételeket a 2006-os évjárat hozta meg, hiszen ekkor nemcsak az évjárat volt kiváló, de az ültetvényeink is elérték azt a kort, hogy hosszú életű, igazán fajsúlyos borokat teremjenek.

- Ez a művészetpártolás presztízskérdés, illetve marketing a pincészet számára vagy inkább mecenatúra a részetekről?

Nagyképűség lenne mecenatúrának nevezni, - bárcsak így lehetne... veszi át a szót Iványi Emese. Ezek olyan ötletek, projektek, együttműködések, amelyek a kölcsönösségen alapulnak. Úgy teszünk jót másokkal, hogy közben értéket kapunk, s mindez beépül a pincészet arculatába, imázsába. Igen, a marketing nálunk alapvetően - személyes érdeklődés miatt - a kultúrából, művészetekből építkezik.

- Mi volt az első kezdeményezés?

Hét éve fut a „Bogyólé” címkepályázatunk, amely kifejezetten a régió művésznövendékeinek szól. Maga a bor karaktere is lehetőséget ad erre, hiszen friss és pimasz, magától értetődően kínálkozott tehát, hogy fiatalokat pályáztassunk rá.
A régió fiataljainak írjuk ki, hiszen a budapesti művészeti egyetemistáknak nagyon sok lehetőség kínálkozik, de mi lokálpatriótaként a régióra koncentrálunk. Újborunk címkéje kitűnő megjelenési felület, országos referencia a nyertes számára. Az érdeklődés évről évre egyre nagyobb és egyre nehezebb dönteni, olyan remek alkotások születnek.
Ez egy friss, vidám bor, amit nem kell túlbonyolítani, meg kell inni, s ezt a pályázók is megértették. A legtöbb címkén van egy kis ötlet, poén, vagy fricska.

- Hogy jött létre a név?

A Bogyólé korábbi neve primőr volt. Újborunk a franciaországi Beaujolais Noveau [bozsolé] borkészítési hagyományait követve készül, melynek lényege, hogy az erjesztés egész fürttel, oxigén kizárásával történik. Maga a bor a bogyón belül születik, majd robban életre. Erre utal a „Bogyólé” elnevezés is, tehát kiejtés és hangzás alapján pattant ki a bozsoléra hajazó „Bogyólé”.

- A birtok egész területén, kül- és beltéren egyaránt fantasztikus hordó-szobrok fogadják az idelátogatót. Hogy született a művészi hordók ötlete?

A hordókat négy évig használjuk, utána selejtezésre kerülnek és bizony az ember szíve fáj értük, mert kiváló faanyagból, rengeteg gondoskodással készülnek, hasonlóan, mint maga bor. Ezért gondoltam arra, hogy a hordónak legyen még egy élete, akár művészi tárgyként. Először pécsi művészekkel, szobrászokkal, festőkkel beszélgettem, akiknek nagyon tetszett az ötlet, 2008-ban rögvest 18 hordó készült el felkérésünkre.
A következő évben a nagy sikerre való tekintettel pályázatot írtunk ki rá, rengeteg pályamunka érkezett, amit szakmai zsűri bírált el. Akkor újabb 17-et választottunk ki. A harmadik évben azt gondoltuk, hogy fizikai korlátai vannak annak, hogy újabb és újabb nagyszámú alkotás kapjon helyet minden évben, és ismét felkérésre készíttettünk hordókat. Például Pincehelyi Sándor, Gellér B. István 2010-ben, 2011-ben pedig fiatal művészek, akiket újszerű gondolkodás és látásmód jellemez. Jövőre pedig egyetlen alkotóra koncentrálunk: Reményeink szerint a New York-ban élő Böröcz András munkái kerülnek majd bemutatásra, ami a megújulás és a nemzetközi szintű minőségi léptékváltás kivételes lehetőségét jelentené.
A kiállítás anyaga vándorol is időközben, jártak már például Bordeaux-ban, ahol nagy sikerük volt!

- A Szársomlyó legendáját is újra felfedeztétek…

Az Ördögszántotta hegy legendáját elevenítettük fel novellapályázatunkban, amelynek célja az volt, hogy az eredeti legenda felhasználásával szülessenek irodalmi alkotások műfaji megkötöttség nélkül. A beérkezett írásokat szakmai zsűri értékelte és legjobbak megjelentek az általunk kiadott kötetben.

- Az Ördögkatlan Fesztivál programjai közül kezdetektől a jazz és irodalom helyszíne vagytok, de irodalmi rendezvényeitek már korábban is voltak…

Irodalmi felolvasó esteket többnyire Budapesten tartottunk. Sorozatunk címe egyben filozófiánkat is kifejezi: „Bor és irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes”. Borainkat olyan személyiségek méltatják, mint például Parti Nagy Lajos, s ez nekünk több mint dicséret.

- Mi a következő művészeti programotok?

-2011. november 10-én nyílt kiállításunk az elmúlt hét év Bogyolé címkéiből a pécsi Hattyúházban, amelynek finisszázsán, 2011. november 27.-én Advent vasárnapján MŰVÉSZ PIAC ÉS BORVÁSÁR lesz, fiatal pécsi művészek grafikáival, festményekkel, vászon reprókkal, ékszerekkel, kőszobrokkal, drót szobrokkal, nyakkendőből varrott táskákkal, a gasztro-szekcióban pedig helyi ízekkel: sajtokkal, házi lekvárokkal és persze Vylyan borokkal!