A napsugár igazi áldás, segítségével "mint a jó borok a hideget, Vince úgy győzi le a telet." Hogy bejöjjön, a pincébe szélesre kell tárni az ajtaját. Ám a gazda számára áldás a vendég is, a legnagyobb öröm, ha e kettő együtt tér be a pincébe.

A földdel szoros kapcsolatban élő ember számára mindig meghatározó volt a természet iránymutatása. Ilyen tudás a Vince-nap hagyománya is, amiből csak a lényeg kallódott el az évek során.

Ezért tartottuk meg a Vince-napot, jobban mondva a "pót-Vincét" (január 26-án szombaton), s egy kedves társaság körében igyekeztünk összeszedni és átadni a hagyományokat a szőlőnkben.

A ragyogó napsütésben, chardonnayval a kezükben gyülekeztek a teraszon az ország számos pontjáról érkező vendégek. A pincejárás után a szőlőbe tartó Bordalnokok vezette menet, a hangulat alapján akár egy nászmenetnek is tűnhetett. A napsütésen és a forralt boron kívül más is megmelengette a szíveket: dr. Mészáros István Atya érkezett hozzánk, hogy kedves szavaival és a szép liturgia szerint megáldja a szőlőnket.
"Január vége a szőlőnövény számára a mélynyugalom vége. Olyan, mint az ember, aki kialudta már az előző nap fáradtságát, de csendes, nyugodt körülmények között még szunyókál egy kicsit. Bár agyában, s lelkében már felvillannak az aznapi teendők. A szőlő és a vele együtt élő kíváncsi a jövőre. Mi is tudjuk, hogy a természet segít, ha meghalljuk szavát. Most szólt, hogy új év kezdődik. Azért gyűltünk ide, hogy szavát értsük és megfogadjuk." Ezzel a köszöntővel üdvözölte a vendégeket szőlészünk, Balogh Kornél.

A nép mindig mindent megpróbált, a tőkékre Isten áldását kérték, de a biztonság kedvéért még babonás fortélyokat is bevettek: Vince-nap reggelén megmetszették a szőlőültetvény négy sarkát, és egy-egy vesszőt, Vince-vesszőt vittek haza, amit vízbe állítottak, és ebből a szőlő termékenységére következtettek. Az őszi bekapáláskor bort rejtettek el a sorok alá, amit ilyenkor megkerestek, áldomást ittak belőle és meglocsolták a szőlő négy sarkát. A tőkékre hurkát és az általunk disznósajtként ismert gömböcöt kötöttek.
Az ősi útmutatás szerint mi is igyekeztünk mindent megtenni, hogy még jobb legyen az esztendő, még jobban teremjen a szőlő. Mi is "megkérdeztük" a vesszőt, mit rejteget számunkra?
A Vince-vesszővágásból szinte metszés-szakkör lett. Sokan vitték magukkal emlékbe, hogy otthon vízbe tegyék, s lássák kihajt-e. Azaz ők már tudni fogják, milyen lesz a termés a Vylyannál A régi szokás szerint borral is megöntöztük a szőlőnk földjét, ahogy az dukál.
A Bordalnokok (Lakner Tamás vezetésével) egy Vince napi dallal debütáltak, amelyből a végére közös éneklés kerekedett!
Majd játék, borkeresés, metszőverseny egészen addig, amíg a nap le nem ment. Az új borok kóstolója, a lepények, a Bordalnokok és a hordókóstoló még sokáig marasztalta a vendégeket.