Mészáros atya áldást hozó szavaira néhány pillanatig meghitt csend lett a szőlőhegyen.

A hagyományokban pedig az a szép, hogy van bennük valami tradicionális, valami meghitt, valami izgalmas, valami megnyugtató, melyek együttesen jelentenek minőségi garanciát egy jó programhoz. Idén sem kellett csalódnia annak a több száz embernek, akik délelőtt 11.00-től a 19.00-kor kezdődő Vince napi borvacsoráig pincéről-pincére járva keményen dolgoztak Villány 2011-es jó évjáratának érdekében.

Kezdve a siklósi Joó Pincénél, mely tényleg jó, de annál sokkal több, nagyszerű! Pici pince, pici présházzal, nagy vendégszeretettel, nagy borral!

Joó Marica a pince háziasszonya egy személyben a birtok szőlésze-borásza, a januári nagy hidegben is a vendégek és az összhang kedvéért „sokac” népviseletben, tutyiban várta a „vincézőket”. Marica meleg fogadtatása és nem mellékesen az üdvözlőitalként kínált pálinkája ugyan átmelegítette az álmos társaságot, mégsem tiltakozott senki a présházban duruzsoló kemence melege ellen, már csak az óriás adagban, saját házi finomságokból kínált reggeli miatt sem. Jó reggelihez pedig ebédidőig, sőt azon túl szólt a nóta! Marica perdül-fordul és leginkább azon izgul, hogy senki, semmiben ne szenvedjen hiányt és valóban, mindenki tökéletesen elégedett. Egyedül talán csak a helyből van hiány, amikor a második vendégturnus is megérkezik és a csapat első fele leszorul a pici pincébe, no de ez sincs senki ellenére, hogyan is lenne, hiszen így még közelebb kerül mindenki a ház specialitásához az olaszrizlinghez! Sok jó ember – pláne ilyen vendégszeretetben – kis helyen is elfér, főleg ha Marica terve szerint kibővül majd a présház és a népi hagyományokat ápoló vendégszobákkal is kiegészül. Van és lesz tehát indok miért visszatérni, hiszen Marica saját kézzel nyújtott rétese még tovább fokozza az Olaszrizling nyújtotta élvezetet!

"Ha Vince, akkor Villány és ha Villány, akkor Vylyan!" Jól eső szavak ezek, mellyel az idén már harmadik alaklommal visszatérő Vince napozó nagykanizsai csapat dicséri a kisharsányi pincészetet! A válasz a miértre egyszerű, mert mindig itt a legjobb a hangulat, mert itt mindig kicsivel többet tanulhatnak a borról, és mert a név kötelez! Debreceni Mónika a Pincészet birtokigazgatója a Vylyan csapat és a Szélkiáltó együttes gyűrűjében köszöntötte és tréfásan figyelmezette a jelen lévőket, hogy jelenlétünk oka nem csupán tréfa és vidámság, Vincét komolyan kell venni! Koncentrált tehát mindenki a marketingestől a szőlészen át a borászig és az összes vendég hangosan kántálva „áldassék a gazdának a neve…” vonult a szőlősorok között várakozó kalocsai küldötthöz. Mészáros atya áldást hozó szavaira néhány pillanatig meghitt csend lett a szőlőhegyen. Mindenki elgondolkodott, hogy a kezek között szorongatott bor nevű nedű miből és miért lesz. Aki már járt a Vylyannal Vince napon az tudja, hogy bizony a minőséghez itt mindenki hozzájárulhat . Ki-ki tehát Balogh Kornél szőlész vezetésével Vince vessző metszéssel, megint mások pedig a bekapáláskor a szőlősorok közé rejtett palackok megkeresésével igyekeztek megalapozni a 2011-es jó évjáratot! 10 palacknyi tőkére locsolt óbor és 10 jókívánság után sárosan, ám ettől boldogan – hiszen ha fényes, akkor olvad, ha olvad akkor csordul és ha csordul, akkor tele lesz a pince – folytatódott az öt boros Vince napi borkóstoló a Magyar Költészet napjára összeválogatott Szélkiáltós dalokkal a szőlőfeldolgozóban, a Tenkes csárda borkorcsolyáival kísérve.

Évről - évre nő a létszáma, így évről-évre nagyobb helyet kíván a villányi Vince nap érdeklődő közönség. Így lehet, hogy a tradicionális nagyharsányi Gere Tamás & Zsolt pincéből idén kiszorultak a látogatók. Gere Zsolt talán most örült igazán, hogy elkészült a nagy szüreti munkálatokkal egy időben a feldolgozó üzem, ahol kényelmesen elfért minden érdeklődő. Gere Tamás és Zsolt friss borai, ha nem is friss és üde, de mindenképp piros pozsgás emberekre találtak, akiknek még így a nap végén is volt kedvük és kitartásuk a Vince napi játékokhoz és kaphatók voltak egy hordó gurításra is!

A testileg – lelkileg kimerült csapatot ezek után már csak a borvacsora gondolata éltette a Blum Pincében, illetve a Crocus Gere Borhotelben. Egészen pontosan a Mandula étteremben, ahol tökéletes összhangban kelt életre a tányérokon a tradicionális és a trend. Ahol a bor minden ízében társra talál a vacsora legelemibb részletével és ott, ahol nem tudjuk eldönteni, hogy mi nyújt nagyobb élvezetet a látvány, vagy az ízek harmóniája. Ez az a hely, ahol a Gere család együtt költi el a vacsorát a vendégeivel és ez az a pont, ahol tudjuk, hogy jövőre jubilálva is itt töltjük az V. Vince napot, mert ez már nálunk is hagyomány! Jövőre is valami tradícionálisat, valami meghittséggel, valami izgalommal és minden bizonnyal valami megnyugtató érzéssel fog eltölteni bennünket! Csak ne felejtsünk el időben jelentkezni!

Fotók és videók a Facebook oldalunkon!