A BOGYÓLÉ, a villányi lankák „bozsoléja”, az évjárat első vörösbora a franciaországi Beaujolais Nouveau [bozsolé] borkészítési hagyományait követve készül. Maga a bor a
bogyón belül születik, majd robban életre. Erre utal a „Bogyólé” elnevezés is.

Újborunk a hagyományos művészi pályázat-unknak köszönhetően minden évjáratban új ruhában debütál. Az ifjú művészek legtehetségesebbje kipróbálhatja magát a Nagybetűs Életben, azaz az ő címkéje kerül a palackokra!

Az idei Bogyólé nyertes tervezője: Mezei Evelin, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának első éves hallgatója.

Evelinnel a nyomdában találkoztunk először személyesen, amikor csillogó szemmel nézte címkéjét, ahogy a nyomdai gépek görgői ontják ki sok- sok példányban. E motiváló él-mény után is további szép sikereket kívánunk!

Második helyezett: Győri Katinka Laura - Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola, 3-os

Harmadik, megosztott helyezett:
Gyömrei Ágnes – PTE Művészeti Kar – Tervezőgrafika, 4. évfolyam
Horváth Alexandra - PTE Művészeti Kar - 1. évfolyam

A 2015-ös Bogyólé címkék kiállítás megnyitóján díjátadás és közös újboros koccintás várta a díjazottakat és a közönséget. A kiállítást Ernszt András festőművész nyitotta meg, aki már a kezdetek óta a pályázat gondos segítője. Vylyan művészethez való hozzáállásáról, a borcímkék arculatáról, s a választási szempontairól beszélt, majd Debreczeni Mónika adta át a díjakat.

Evelin Szegeden a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában tanult, s épp friss elsőéves hallgatóként találkozott a pályázatunkkal. Tervezőgrafikát tanult, de szereti minél több területen kipróbálni magát és kísérletezni. A nyereménynek (pénzdíj és bor) azért is nagyon örült, mert a Bogyólé címke volt az első boros címke terve és így az első megvalósult munkája is, s büszke arra, hogy e címkén jelent meg elsőként „hivatalosan” a neve.

„Az alapötlet úgy jött,hogy elképzeltem, egy szőlőszemet tartok a mutató és a hüvelyk ujjam közt és észrevettem, hogy ez a gesztus/kéztartás nagyon is emlékeztet arra mikor azt mutatjuk valami ‘oké’ vagy ‘príma’. Ezt már csak tovább kellett utóbbinál a negatív tér egy kört ad ki, amiről már lehet asszociálni a szőlőszemre is. Tetszett, hogy a koncepció egyszerű de nagyszerű, s azt üzeni: a Bogyólé tuti :)!

Érdekes és nagyon jó volt látni, hogy terveztem va-lamit és ezzel nem lett vége, mint egy iskolai feladatnál, hanem volt folytatás, meg is valósult.”