Történelem:

Feltehetőleg az első szőlőtőkéket még a kelták telepítették Tokaj-Hegyalja vidékére. A honfoglalás idején a Bodrog és a Tisza találkozásánál földvárat emeltek, aminek a neve Hímesudvar volt. Ez a település volt a mai Tokaj elődje. A Tokaj név eredete valószínűleg az ótörök nyelvben gyökerezik, jelentése pedig "folyó menti erdő". Az 1241 évi tatárjárás mind a szőlőültetvényekben, mind a földművelő nép körében nagy pusztításokat végezhetett. A megfogyatkozott lakosság újratelepítésre IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba. A Hegyaljai szőlőkről az első hiteles említést a Turóczi prépostság 1251-ben kelt alapítólevelében találjuk.

A legenda szerint az első aszúbort 1631 húsvétján ajánlotta fel Sepsi Lackó Máté pap Lórántfy Zsuzsának Sátoraljaújhelyen. Ez idő tájt a borvidék és pincéinek legfontosabb tulajdonosai és fejlesztői is a nemesi családok voltak. Az aszúképződés fontos előfeltétele a késői szüret. 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették. Az 1600-as években egyre több törvényi szabályozás lépett életbe, sőt 1655-ben az országgyűlés rendeletben szabályozta az aszúszemek elkülönítését. Ez is mutatja az aszúbor előállításának gazdasági jelentőségét. 1737-ben a világon elsőként királyi dekrétum jelöli ki a borvidék pontos határait. 1772-ben megszületik a világ első dűlőbesorolási rendszere. 1803-ban pedig sor kerül a szőlőterületek minőségi osztályozására.

A Tokaji aszú XIV. Lajos francia király udvarában kapta a kitüntető „VINUM REGUM, REX VINORUM”, azaz „a borok királya, a királyok bora” elnevezést. A legfontosabb vásárlók a lengyelek és az oroszok voltak. Péter cár és Katalin cárnő Tokajban egy kereskedőkből és katonákból álló különítményt állomásoztattak. Mária Terézia rendeletei az aszú forgalmazását jelentősen visszavetették.

A filoxéravész szinte teljesen kipusztította a hegyaljai szőlőket. Az újratelepítés jelentős fajtaszám csökkenést is eredményezett. A rendszerváltást követően a borvidék ismét fejlődésnek indulhatott. A Tokaj-Hegyaljai Történelmi Borvidék 2002-ben az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat felvette a világörökségi listára.

Terület:

Teljes területe 11.149 hektár (ebből I. osztályú: 9.829 hektár). Szőlővel beültetett terület: kb. 5.990 hektár (2011). Kiterjedése kb. 90 km hosszú és 3-4 km széles. A borvidék öt zónára osztható, amelyek klimatikus, talaj és domborzati sajátosságaik alapján is elkülönülnek: Kopasz-hegy (Tokaj), Mádi medence, Erdőbényei medence, Tolcsvai medence, Felső-Tokaj.

Klíma:

Kontinentális jellegű, meleg nyár, hideg tél, gyakori a száraz, napos, meleg későőszi időjárás, mely kedvez a botrytis cinerea (nemes penész) kialakulásának, és az ezt követő aszúsodásnak.

Talaj:

A főként riolit, andezit és ezek tufáiból létrejött vulkáni takarón barna erdőtalajok alakultak ki. A borvidék talajának döntő része erősen kötött agyag, sok helyen köves, nehezen művelhető nyirok. A tokaji Kopasz-hegy nyúlványain lösz talaj található.

Szőlőfajták, borok:

Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály, Zéta (Oremus), Kövérszőlő (Fehérszőlő).

Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály, Zéta, Másolás, Fordítás, Szamorodni (édes, száraz), Aszú, Aszúeszencia, Nektár (Eszencia).

Körzetek

A borvidék nincsen külön körzetekre bontva.

-