Szerencs nevének eredetét évszázadokon át találgatták. A legromantikusabb névmagyarázat Anonymustól származik, aki szerint itt pihent meg Árpád fejedelem hadaival, s az Isten-hegyről körbepillantva mondta: "Ma ád Isten szerencsét e tájnak". Innen ered Mád, Szerencs és Tállya neve.

Szerencs plébániatemplomának első említése 1217-ből való. Az 1420-as évek körül Brankovics György szerb despota birtoka lett. A 1490-ben már mezőváros, a Rákóczi család birtoka volt. 1507-től pedig Szapolyai János volt a helység ura. 1565-ben a vár Ferdinánd kezére került. 1583-ban Rákóczi Zsigmond zálogba kapta Rudolf császártól Szerencs várát és a nemesi birtokot, majd 1603-ban a végleges adománylevelet is megkapta. 1605. április 17-20. között itt tartották azt az országgyűlést, amin Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választották. Ezt követően 1606. március 9-én Bocskai a szabad királyi városi rangot adta Szerencsnek. A Rákócziak közül a szerencsi vár utolsó ura II. Rákóczi Ferenc volt. A XVI. századból származó erődítmény ma is a város nevezetessége.

A XVIII. században a település fejlődésnek indult, de a XIX. században ez a folyamt megtorpant. 1876-ban Szerencs elveszítette városi rangját is. Az ipartelepítés korszaka azonban újra fellendítette a környéket. 1889-ben felépült a ma is működő cukorgyár, amely az akkori Európa legnagyobb cukorgyára volt. 1923-ban megépült a cukorgyártásra támaszkodó csokoládégyár is.

A II. világháborút követően Szerencs járási székhelye lett. Az 1960-as években a fejlődés új lendületet vett. A meglévő gyárakat korszerűsítették, felépült a kenyérgyár és a gépgyár is, új iskolák nyíltak. 1984-ben ismét városi rangra emelkedett.

www.szerencs.hu