Környéke már az őskorban lakott hely volt. Árpád-kori oklevelekben még mint Thollya említik. A XV. században már városi rangban volt. Nevét a feltételezések szerint azoktól a francia nyelvű bevándorlóktól kapta, akiket a tatárjárás után telepítettek a környékre. A francia „taille" jelentése vágás, irtás, amely feltehetőleg a szőlőtelepítés előtti a domboldal bozótosának kiirtotására utalt.

IV. Pius pápa 1563-ban a tridenti zsinat idején megkóstolta a tállyai bort, és ezt a kijelentést tette: „Summum Pontificem talia vina decent!”, azaz: „Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál.”

A középkorban vára is állt a szőlőhegyen, de a XVI. században már romokban hevert. Lorántffy Zsuzsanna utasítására ekkor a kövek nagy részét építkezésekhez használták fel. A XVII. században a várost is kőfallal vették körbe. A XVII-XVIII. században hosszú ideig a Rákócziak birtoka volt, majd a szabadságharc leverését követően Tállya is a Trautsohnoké, 1808-tól a Bretzenheim család, majd a Sóhalmi család birtoka lett. A szájhagyomány szerint 1802-ben itt keresztelték meg Kossuth Lajost.

2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel felkerült az UNESCO Világörökségek listájára.

www.tallya.hu