Eredetileg Rákóczi-birtok volt, a kuruc harcok során elnéptelenedett falu csak jóval a szatmári béke után települt újra be. 1750-ben Trautsohn herceg Németországból, a Fekete-erdő környékéről német telepesket hozatott család birtokára. A település eredetileg az ő nevét viselte, Trauczonfalvának (németül: Trautsondorf) hívták. Nyolc család érkezett ekkor, akik a szántóföldek biztosításához erdőirtásba és ezzel párhuzamosan házépítésekhez fogtak. A telepesek főként szőlőgazdálkodással foglalkoztak. 1788-ban a község katolikus hívei saját egyházközséget alapítottak és barokk stílusú templomot emeltek. 1876-ban a település különvált a sárospataki uradalomtól. 1904-ben magyarosították a településnevet Hercegkútra.

A II. világháború után a községet sok megpróbáltatás érte. A legnagyobb csapás, mely az egész közösséget érintette az 1945. január 2-án a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt 135 személy szenvedése, és a családjaik tragédiája volt. A közösség sváb azonosságtudata ennek ellenére továbbra is megmaradt, megtartotta hagyományait, ünnepeit. A község egészen a XX. század utolsó évtizedéig zárkózott sváb falu maradt.

Az egyedi hangulatú a falu mindkét oldalán kalárisként elhelyezkedő pincesor található, 130 vendégváró pincével. A borospincék labirintusa mellett a település másik büszkesége, a tenyérnyi széles, különlegesen érlelt, svábszalonna.

A község határában található a "Pogánykút" forrása, amely a Rákóczi turistaút hangulatos táborozóhelye. A pihenőhelyen részletes ismertetőt olvashatunk a pogánykúti ősembertelepről.

www.hercegkut.hu