A legenda szerint Árpád serege itt tartotta első pihenőjét a honfoglalás idején. Az itt található bővizű, ásványi sókat tartalmazó vízforrást már Anonymus is megemlítette. A szájhagyomány szerint ott felejtette ujjatlan bekecs kabátját és innen ered a község neve. A nyelvészek véleménye szerint valószínűbb, hogy nevét a XII. századi birtokosáról, a Beke családról kapta. A tatárjárás, majd a török uralom idején is elpusztult a község, de mindig újra benépesült.

A településről az első írásos dokumentumokat az apátság XII. századból származó alapítólevelében találták. A község református templomának 1625-ben történő felszentelésekor Szenczi Molnár Albert zsoltárfordító mondott beszédet.

A községen fontos kereskedelmi utak keresztezésében található, melyek a háborúk idején a hadak útjaivá váltak, ezért a történelemben bekövetkezett háborúk mindegyikét megszenvedte. A XIX. századtól kezdve Bekecs először a szomszédos Legyesbénye községhez, majd a II. világháborút követően Szerencshez tartozott. 1956-ban önállósodott újra. Ez az önállóság hozzájárult a település fejlődéséhez, melyben sokat segített az is, hogy Bekecs volt négy község termelőszövetkezeti központja.

A megye többi településével ellentétben a szocialista rendszer bukását előidéző, és a rendszerváltás után összeomló gazdaság válsága Bekecset szerencsésen elekrülte. Ez Szerencs közelségének is köszönhető volt. A település napjainkra Szerencs várossal gyakorlatilag egybeépült.

www.bekecs.hu