Származás: Bár nevét a dél-tiroli Traminról kapta, egyes kutatások szerint francia eredetű, mások Észak-Görögországból származtatják.

Tőke: Középerős növekedésű, sűrű vesszőzetű.

Fürt: Kicsi, szabálytalan alakú, tömött vagy közepesen tömött.

Bor: Fajtajelleges, kellemes illatú, fűszeres zamatú, lágy, finom bor.

Elterjedés: Pannonhalmi, Mátrai, Egri, Móri borvidékek.

Származás: Csizmazia József és Bereznai László állította e1ő, a Seyve Villard 12375 és a Csaba gyöngye keresztezésével.

Tőke: Fekvés és talaj iránt nem igényes, a szárazságot közepesen tűri, fagytűrő, peronoszpóra ellen toleráns, lisztharmatra érzékeny, kevésbé rothad, zöldmunka igénye közepes.

Fürt: Ágas, laza, nagy; a bogyó megnyúlt, zöldesfehér, középnagy, hamvas, mintázatlan; húsa ropogós, húsos; íze közömbös; héja középvastag, közepesen szívós.

Bor: Bora jellegzetes illatú s zamatú, diszkréten illatos, viszonylag lágy karakterű, asztali bor.

Elterjedés: Magyarország, termőterülete az utóbbi években nagy mértékben csökken.

Származás: Király Ferenc állította elő az Ezerjó és Bouvier keresztezésével.

Tőke: Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, fagytűrése közepes, szárazságtürö, rothadásra kissé érzékeny, kevés zöldmunkát igényel.

Fürt: Vállas, középnagy, tömött; a bogyó gömbölyű, középnagy, irgászöld, nem mintázott, hamvas; húsa puha, leves, íze közömbös; héja középvastag, szívós.

Bor: Bora illatos, harmonikus, savas karakterű, de finom savakkal rendelkező, minőségi fehérbor.

Elterjedés: Kizárólag Magyarországon termesztik.

Származás: Király Ferenc állította elő az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével.

Tőke: Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, közepesen fagytürö, rothadásra kevésbé hajlamos, viszonylag szárazság tűrő.

Fürt: Állas, kissé laza, középnagy; a bogyó megnyúlt, kicsi, sárga, kissé hamvas; húsa puha, leves; íze közömbös; héja vékony, közepesen szívós.

Bor: Bora az évjáratok többségében illatban, savakban gazdag de lágyulásra kissé hajlamos, savai finomak, minőségi fehérbor.

Elterjedés: Kizárólag Magyarországon termesztik.

Származás: Feltehetően osztrák fajta.

Tőke: Fekvés és talaj iránt igényes, közepesen fagytürö, szárazságra érzékeny, rothadásra mérsékelten hajlamos, zöldmunka iránti igénye közepes.

Fürt: Ágas vagy vállas, tömött, középnagy; a bogyó gömbölyded, zöldesfehér, kicsi; pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze semleges; héja középvastag, szivós.

Bor: Bora kellemes illatú, gyakran fűszeres zamatú, tüzes, általában harmonikus, néha kissé kemény minőségi fehérbor.

Elterjedés: Fő termőterülete Ausztria és Csehország, hazánkban kizárólag a Soproni borvidéken termesztik.

Származás: Ausztria.A Kékfrankos és a Szent Lőrincz fajták keresztezésével Ausztriában a klosterneuburgi iskola igazgatója - Fritz Zweigelt - nemesítette 1920-ban,mely Ausztriában Rotburger néven terjedt el.

Tőke: Közepes növekedésű, ritka vesszőzetű.

Fürt: Középnagy vagy nagy, vállas, nagyon tömött bőtermő fajta, így hozamkorlátozás révén lesz igazán különleges.

Bor: Jó minőségű, csersavban gazdag, harmonikus.

Elterjedés: Soproni, Mátrai, Csongrádi, Szekszárdi borvidékek.