A települést először egy 1337-es tizedjegyzék említi Keresnuch néven. A puszta maga az 1271-ben V. István által kiadott megerősítő adománylevél szerint az egri püspöki birtokhoz tartozott. Kápolnája kis plébániájával már 1332-ben állt. A falu egykoron a kerecsensólyom hazája volt. Innen eredeztetik a falu nevét is.

1556-ban a falu lakosai elmenekültek a törökök elől, így a település elnéptelenedett. Thököly Imre idején roved időre újra benépesült, de az 1687. évi felszabadító harcok során a település újra elpusztult. A falu romjaira az egri püspökség a XVIII. század elején urasági majort és fácános kertet létesített. A helyi földesúr 1731-ben a Rajna vidékéről német jobbágyokat telepített be, majd később szlávok is kerültek a faluba. A betelepülők közül letelepedési engedélyt csak a katolikusok kaptak. Ők a XIX. század végéig elmagyarosodtak, azonban népviseletükben máig őrzik a hagyományaikat. 1770-ben Nepomuki Szent János tiszteletére a régi kápolna helyén új templomot építettek. A XX. század elején a jobb élet reményében sok kerecsendi család vándorolt ki Amerikába. A II. világháborúban zsidó családokat telepítettek a helyi téglagyárban kialakított gettóba. Az 1944-ben elmenekülő német csapatok a téglagyár kéményét, a falu hídját és a templom tornyát is felrobbantották. Az új római-katolikus templom csak 1960-ban épült fel.

A falu határában található a 106 hektáros természetvédelmi terület, a Berek-erdő. Az erdő legöregebb fája kb. 270 éves. A terület gazdag apróvadakban, madarakban is. Növényfajai közül uralkodó a molyhos tölgy, elegyfajként a cser- tölgy, a kocsánytalan- és a kocsányos tölgy.

www.kerecsend.hu