A település a kőkorszak óta lakott volt. A falu fölött magasodó Vár-hegyen ez időtől fogva erődítmény állt, ám középkori várának nyoma is alig maradt meg. A község első okleveles említése 1261-ből való, Oltarkan és Feltarkan névalakban. Ekkor a falu az egri püspökséghez tartozott. 1330-1335 között a felsőtárkányi Segedelem-völgyben álló kolostorba II. Miklós egri püspök karthauzi szerzeteseket költöztetett. Mátyás király korában, közvetlenül a tó felett már püspöki nyaraló kastély állott. A török időkben először Felsőtárkány és vele együtt a kolostor, majd Alsótárkány is teljesen elpusztult. A középkori Felsőtárkány nem épült újjá többé. 1577-ben Alsótárkány újra benépesült és nevét Felsőtárkányra változtatta. 1634-től egészen a XX. század közepéig egyházi tulajdonban volt a község. A barokk korban Barkóczy püspök építtette a négytornyú kastélyt, melyet utóda lebontatott. 1750 táján Barkóczy püspök megépíttette a Fourcontrasti-kastélyt az általa Gyönyör-völgynek nevezett kastélykertben, majd a nezerénusok számára kolostort emeltetett. A kolostor romjai még ma is láthatóak a falu északi határában a Barát-réten.

A község lakói korábban főleg fakitermeléssel, mészégetéssel és faszénégetéssel foglalkoztak. A településen jelentős volt a mészkő és dolomit bányászat is. Egyes feljegyzések szerint, a XVIII. században márványt is bányásztak, amit a környező falvak templomainak építése során használtak fel. Napjainkban mészégetéssel és faszénégetéssel már csak néhány család foglalkozik.

www.felsotarkany.hu