A terület a kőkorszak óta lakott volt. A város nevének eredete valószínűsíthetően az Eger-patak mellett még ma is honos égerfáról kapta. A korai középkorban avar és szláv törzsek éltek itt. Szent István király püspökséget alapított Egerben. A kővárát a tatárjárás után 1248-ban, IV. Béla utasítására építették. A XIV-XVI. században kezdett fellendülni a szőlőtermesztés. Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. 1552-ben Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár kevesebb, mint 2100 védője (és ebbe beleszámolták a nőket és gyerekeket is) visszaverte a 80 000 fős török sereg támadását és ezzel jó időre megállította az oszmán birodalom előrenyomulását Európa felé. 1596-ban hatalmas török túlerővel szemben Nyáry várkapitány hatnapos ostrom után feladta a várat. 1687-ben a keresztény csapatok Lotharingiai Károly parancsnoksága alatt kiéheztették és megadásra kényszerítették a törököket.

Ezt követően Eger újra virágzásnak indult. Az egyházi rendek hatalmas építkezésekbe kezdtek a városban és fellendítették a környék kulturális életét. Ekkor kezdődött meg az elemi szintű és a középiskolai tanítás, papi szeminárium indult, jogi és orvosi iskola létesült. Felépült a Bazilika, az érseki palota, a megyeháza, a Líceum, számos templom. Kialakul barokk és copf stílusú épületekből álló mai belváros. A korábbi mecsetet keresztény templommá alakították át. 1828-ban itt nyitották meg az ország az első magyar nyelvű tanítóképző iskoláját.

A XIX. század elején tűzvész pusztított a városban, a vár deli fala is leomlott, amely több házat jelentősen megrongált. 1804-ben Eger érseki székhely lett. A városi polgárság szabadulni szeretett volna az egyházi fennhatóság alól és kérvényt nyújtott be a parlamentnek, hogy nyilvánítsák Egert szabad királyi várossá, de nem jártak sikerrel. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban Eger lakói aktívan részt vettek. 1854-ben az érsek lemondott földesúri jogáról a város javára. Sajnos a vasúthálózat addigra már kiépült, és Eger végleg kimaradt a Miskolcot és Budapestet összekötő vasúti fővonalból. 1904-ben nyílt meg az önálló kőszínház, és az egri gyógyforrásokra épülve a strandfürdő. A II. világháborút követően ismét fejlődésnek indult a város. 1968-ban barokk belvárosát védetté nyilvánították. Az 1990-es évektől új, azóta is nagyjából folyamatos lendületű építkezések kezdődtek, elsősorban a külvárosokban. Eger napjainkban virágzó város és népszerű, nemzetközileg ismert turistacélpont.

www.eger.hu