Nevének eredete feltehtőleg a személynévként is használt magyar ravasz (róka) főnévre vezethető vissza. Régészeti feltárások tanúsága szerint a környék már a rómaiak idejében is lakott terület volt. Az Angliából érkező bencés szerzetes, Szent Villebald építtette a falu első templomát, melyről az 1002-ben kelt pápai oklevél is megemlékezik. Halála után háromszoros szentként tisztelték, kultusza az egész Duna mentén elterjedt. Ravazd Európában a kultusz legkeletibb kegyhelye. Az Árpád-házi királyok alatt három részből (Kis-, Nagy-, Cheb Rouzd) álló telelpülés 1137-ben Ravazd néven egyesült.

A 82-es út mellett egy vendéglőhöz közel található a Béla-kút. A monda szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla a ravazdi határban pihent meg. Ahol leszúrta kardját, fakadt a forrás, amit "Pannonia forrásnak" neveztek el. A monda eredetét ma már nehéz bizonyitani, annyi azonban ismertes, hogy 1240 körül kelt oklevelében említést tesz a telelpülésről. A török időkben a falu teljesen elnéptelenedett. A XVIII. században már, mint a pannonhalmi bencés apátság birtoka szerepel. Régen Ravazd híres volt szőlőműveseiről és kádárairól. A telelpülésen ma is finom vörösborokat készítenek.

www.ravazd.hu