A település ősidők óta lakott hely volt. Kisbarát határában végzett ásatások során Hallstadt-korabeli tokos véső és neolit korból származó kézi eszközök kerültek elő. A XIII. században az ide tartozó falvak és hegyek együttesét, mint a győri káptalan birtokát Barath néven említik. A XVII. században törökök elől a dombon lévő présházakba és pincékbe elmenekült lakosság alalpította a hegyközséget. A hagyomány szerint a franciák 1809-ben a közeli Kilátó-hegy tetejéről irányították a kismegyeri csatát. A korábbi négy településrészt (Kisbarátfalu, Kisbaráthegy, Nagybarátfalu, Nagybaráthegy), két lépcsőben, 1940-ben és 1969-benegyesítették. Ennek ellenére megfigyelhető a "falu" és a "hegy" eltérő településképe. Érdekes módon ez utóbbi arculata változott meg jobban. A szőlőtermesztés ugyan megmaradt, és a magaslatokra felvezető horgasok falába a XIX. században vájt pincéket is használják, de egyre meghatározóbb lesz a városból kiköltözők, vagy csak hétvégi házakat építők - sokak által vitatott - építészete. 1990-ben önálló önkormányzati irányítás alá került.