A telelpülés környéke már a kőkorszakban is lakott volt. A katolikus templom közelmúltban befejezett restaurálása során Árpád-kori rusztikus kövek kerültek elő. Oklevél először 1172-ben tesz róla említést Esu, Echu néven. Határában már ebben az időben is folyt szőlőművelés. A győri várhoz tartozó szőlőterületekről és azok művelőiről 1240-ben IV. Béla adott ki szabályozó rendeletet. A török időkben a falu teljesen elnéptelenedett és elpusztult, majd később újra benépesült.