A település környéke igen gazdag római kori emlékekben, mivel római kori utak találkozásánál települt. A község régi neve Ondód, a Pusztavám elnevezést a XV. században Zsigmond király által felállítatott vámhely után 1909-ben kapta. A történelem során hol a szentkeresztesi bencés kolostorhoz, hol a gesztesi birtokhoz, hol pedig a csókakői uradalomhoz tartozott. 1691-ben kivásárlás útján került Hochburg János (Johann Haas von Hochburg) császári tanácsos birtokába. Hochburg hatalmas vagyonát főhadiszállítóként szerezte a török elleni felszabadító harcok idején.

A török hódoltság alatt elnéptelenedett településre 1715-ben érkeztek az első német telepesek, melyeket később bajoroszági svábok követtek. Ők a vallási és kulturális szokásaik mellett magukkal hozták a szőlőművelés ismeretét is. Ekkor került a térségbe az ezerjó szőlőfajta is. A lakossága a XIX. század közepéig mező- és erdőgazdálkodásból élt. A II. világháborút követőn vált ismerté a település, ekkor indult meg a Vértes-hegységben a szénbányászat. Így válhatott a telelpülés a térség szénbányászati központjává. A szocialista tervgazdálkodás „eocén programjának” keretében, 1981-ben a közelben létesült az ország legnagyobb mélyművelésű bányája. 1983-ban a bányában tragikus kimenetelű sújtólégrobbanás történt. A külszíni fejtések gödreiben, a karsztvizeknek köszönhetően 15-20 méter mély tengerszem alakult ki. A bánya kimerülését követően ipari üzemeket telelpítettek.

Az 1989-es rendszerváltást követően sok magánvállakozás jött létre a telelpülésen. Többen kezdtek újra mezőgazdasággal, azon belül is szőlőműveléssel foglalkozni.

www.pusztavam.hu