Területe már a kőkorszakban is lakott volt. A Római Birodalom fennállásának idején itt haladt el az Aquincumból Mogentianába tartó jelentős hadiút. Orond-puszta néven először 1231-ben említi oklevél. 1237-től a csókakői váruradalomhoz tartozott. A törökök támadása elől a lakossága szétszéledt, a település pedig elpusztult. 1667-ben kezdődött el a település újjáépítése.

Az 1848-49-es forradalomban a telelpülés a szabadságharc oldalára állt. A falu két, haladó szellemű papja Szikszai János református lelkész és Mansbart Antal római katolikus plébános lelkesen buzdította híveit, és templomaikban felolvasták a legitim magyar kormány "függetlenségi nyilatkozatát". A szabadságharc bukását követően a császári hadvezetés mindkettőjüket elhurcolta, és a nagyigmándi a református paplak udvarán kivégezték őket.

Az 1860-as években váltotta meg a község a földbirtokostól a falutól nyugatra fekvő Orondi-szőlőhegy és az Öreghegy területén fekvő szőlőültetvényeket és az urasági dézsmajogot is törölték. A szőlőtermő területek 1960-tól 2004-es megszűnéséig termelő szövetkezeti gazdálkodás alá kerültek. Az egykori TSZ pincéjében rendezik meg a Csákberényi Bornapokat. Napjainkban a terület nagy részén zártkerti rendszerben szőlőskertek működnek.

www.csakbereny.hu