A település környéke már a honfoglalást megelőző időkben is lakott volt. Az első telepek már az újkőkorban megjelentek. A Római Birodalom idején a Móri-árkon nagy jelentőségű útvonal vezetett keresztül. Oklevél először 1080-ban említi Villa Mourt néven. Nevét sokan a XI. században élt Moór bencés szerzetestől, a későbbi pécsi püspöktől származtatják.

A település először királyi, majd püspöki birtok volt . Károly Róbert 1327-ben a csókakői uradalmához csatolta. Később a Rozgonyiak, majd a Kanizsai család birtoka lett. 1543-tól 1688-ig török kézen volt. 1691-ben Hochburg János (Johann Haas von Hochburg) császári tanácsos vásárolta meg az udvartól. Hochburg hatalmas vagyonát főhadiszállítóként szerezte a török elleni felszabadító harcok idején. Fia János Domonkos svábokat telepített a környékre.

A kapucinus rendel érkezett a Vértes vidékére a szőlőművelés kultúrája. Ők hozták magukkal a borvidék jelképének tekinthető ezerjó fajtát is. 1755-ben a térség földbirtokosa Lamberg Ferenc Antal (Franz Lamberg) magyar honosítást nyert. 1758-ban Márai Teréziától mezővárosi és vásártartási jogokat kapott. Az 1848-49-es szabadságharc végén a város határában vesztett csatát Perczel Mór hadteste Windischgratz csapataival szemben. A szabadságharc leverését követően Mór belső problémákkal küzdött és 1870-ben mezővárosi rangja is megszűnt.

A gazdasági világválságot és a két világháborút a község nagyon megsínylette. A pusztítást csak fokozta 1945-ben a német ajkú lakosság kitelepítése. Az államosítások után a központi gazdasági irányítás az 1950-es években a szén- és bauxitbányászat erőteljes fejlesztését kezdte meg. Az ipari üzemek megjelenése mellett a mezőgazdaságot is szerkezetében alakították át. Mór 1984-ben újra városi rangot kapott. Az 1989-ben végbement rendszerváltást követő gazdasági válsághullám a településen csak átmeneti gondokat okozott. A város napjainkban a környék egyik legdinamikusabban fejlődő települése, a térség szellemi, kulturális és gazdasági központja.

www.mor.hu