Franciaország
A szőlőfajta elnevezése a francia merle, merleau, jelentése: „feketerigó” szóra vezethető vissza. Az elnevezés feltételezett háttere, a szőlő bogyóinak szép sötét színe, illetve egy másik magyarázat szerint az, hogy a feketerigó igen kedveli ezt a szőlőfajtát.

Középerős, mereven álló vesszőzetű.

Kicsi, vállas, laza.

Általában mélyvörös, telt, sajátos, zamat- és íz gazdag, fekete ribizlis, szilvás tónusú, bársonyosan savas, gyorsan fejlődő, száraz minőségi vörösbor. A késői szüretelésű szőlőből finom illatú és zamatú, a fajta minden szépségét hordozó kiváló bor lesz. Illatában és ízében gyakran a cseresznye-, az eper- és málna-aroma érezhető, néha zöldségek (olíva, gomba), a föld (humusz, fű) és fűszerek (tea, eukaliptusz, menta, oregánó, rozmaring, kakukkfű) illata is felfedezhető.[12] A hosszabb hordós érlelést vaníliás, túlérett kék szilvára hasonlító zamattal hálálja meg. Tölgyfa hordós érleléssel karamell, csokoládé, kávébab ízjegyek is megjelennek. Hosszan eltartható, olykor 10-15 év múltán is kiváló minőségű bor marad.

A gasztronómiában minden ételtípus kitűnő kiegészítője az érett sajtok, így a kék sajt kivételével, melyek elrontják a bor gyümölcsös harmóniáját.

Világszerte 200 000 hektáron termesztik,melynek felét Franciaország teszi ki, hazánk hatodik legelterjedtebb vörösborszőlője. Soproni, Egri, Hajós-Bajai, Villányi, Balatonboglári borvidék.