Borkészítésen azt a folyamatot értjük, amelynek során a szőlőből bor lesz. A bor minősége szempontjából döntő a szőlő minősége, mert a pincemester kizárólag jó és egészséges alapanyagból tud jó bort készíteni. Az ültetvények átmeneti gépesítése után a valódi minőségre összpontosító borászatok újra a drága kézi munkát részesítik előnyben. A gyorsabb és olcsóbb, gépesített feldolgozással szemben előnyösebb a pontosság, a növény értő és gyengéd gondozása, a szőlő tényleges érettségi szintjéhez igazodó munka. A minőségi borászatokban nem alkalmaznak szüretelőgépeket, amelyek nem tudnak különbséget tenni egészséges és rothadt szőlőszemek között.

Ezzel szemben a higiéniát biztosító berendezések nélkül ma már elképzelhetetlen a borászat. Mindegy, hogy a bor számítógép által vezérelt hideg erjesztéssel készül acéltartályokban vagy hagyományosan, fahordóban: a szőlő préselése, a must átszívása, a fiatal borok derítése és palackozása szinte kizárólag gépekkel történik. A nemesacélból készült tartályok kifejlesztése előtti időkben mindenfajta bor fahordóban készült. Igaz ugyan, hogy ezeket a tartályokat korlátlan ideig lehet használni, de a bennük készült borból hiányoznak a fára jellemző ízanyagok.

Egyre gyakrabban készülnek ezért a vörös- és fehérborok kis - 225 literes - fahordókban, az úgynevezett barrique-ban. A tölgyfa hatással van a bor ízére, ezért a barrique-borokban gyakori a vanília-, a pörzs- és faaroma. Acéltartályokban lényegesen olcsóbban lehet előállítani a bort. A kis fahordókat mindössze néhányszor - többnyire csak egyszer - lehet felhasználni, mivel idővel elvész az az íz, amit a faanyag ad a bornak.