A telelpülés környéke már az őskorban is lakott hely volt. A római korban két fontos útvonal keresztezte itt egymást. Az utak találkozásánál Scarbantia néven emeltek várost. A mai főtér helyén volt az akkori városközpont, a Fórum is. A népvándorlás korára a telelpülés teljesen elpusztult, és csak a IX-XI. századra épület fel a római kori városfalak felhasználásával az új királyi vármegye ispánjának, Suprunnak székhelye. A tatárjárást követően IV. Béla a johannita rend híveit telelpített a városba. 1277-ben IV. László királytól kapott szabad királyi városi rangot, vámmentességet, árumegállító- és vásár tartási jogokat.

A telelpülés környéki domboldalakban termő szőlőkből már ekkor minőségi bort készítettek. Erre a borra épült a város kereskedelme. 1526-ban a lakosság közel 80%-ának volt szőlőültetvénye a határban. 1529-ben a törökök betörtek a városba, de tartósan nem került az uralmuk alá. Sopron ezek után vált a szabad területek központjává. Ebben az időben öt alakalommal tartottak országgyűlést falai között. A város céhei a XVI-XVII. században élték virágkorukat.

A XVIII. század közepén Poroszországhoz csatolták, ezért elveszítette eddig virágzó borpiacait. Ekkor sok szőlőültetvényt kivágtak és szántóföldé alakították. A XVIII. század végére elveszítette gazdasági jelentőségét, de megmaradt a régió szellemi központjának. Az ország második állandó kőszínházában többször adott koncertet Haydn. 1809-ben rövid időre Napóleon csapatai szállták meg. A hagyomány szerint ekkor kapta nevét a város híres bora, a Soproni Kékfrankos. Ugyanis a franciák által igen kedvelt vörösbort a fehér színű háborús pénz helyett, csak az értékesebb békebeli kék frankért mérték a gazdák.

Gróf Széchenyi István kezdeményezésére született meg a Dunántúl első vasútvonalaként, a Sopront Bécsújhellyel és Béccsel összekötő pályaszakasz. A város fejlődése egészen a XX. század elejéig töretlen volt. Az I. világháborút követő trianoni békeszerződés értelmében a lakosság népszavazással döntötte el, hogy nyolc környező telelpüléssel együtt továbbra is Magyarországhoz kívánnak tartozni. Ekkor kapta Sopron a Civitas fidelissima, azaz a „leghűségesebb város” nevet.

A II. világháborúban több légitámadás is érte. A szovjet csapatok 1945. április 1-én szállták meg. Ezt követően, 1946-ban közel 8000 német ajkú lakost telepítettek ki. A keleti blokkot a nyugat országaitól elválasztó „vasfüggöny” közelsége miatt sokáig központilag befolyásolták, visszafolytották fejlődését, a lakosság és az ide látogatók szabad mozgását. Ennek a visszafogott iparosításnak köszönheti megőrzött barokk arculatát és báját a város. 1950-ben megszűnt megyeszékhely lenni. Az 1989-ben végbement politikai rendszerváltásnak és az azt követő gazdasági átalakulásnak közsönhetően napjainkra Sopron újra egy nyitott, népszerű turisztikai célpontá vált.

www.sopron.hu