A település első írásos emléke a XIV. századból származik, mely Tüttüs néven említi. Nevét az Árpád-korban használt Töttös személynévről kapta. A település mai nevét a Kővágó jelzővel kiegészítve 1913-ban kapta. A település a török időkben sem néptelenedett el, bár lakossága jelentősen megfogyatkozott. A lakosság fő bevételi forrása a mezőgazdaságból származott, melyet a XIX. században az uránbányászat egészített ki. A bánya bezárásával sokan hagyták el a települést, ma azonban ismét dinamikusan fejlődik.