A település már a XIV. században rendelkezett egy templommal és bencés zárdával. Hírnevét a törökök elől menekülő szerb szerzeteseknek köszönheti. A XVI. században kolostort építettek, melyet ugyan a törökök elpusztítottak, de a XVIII. században újraépült és sokáig a Kárpát-medencei szerbség szellemi, vallási központja volt. A XVIII. században német telepesek érkeztek a többségében szerbek által lakott faluba. A II. világháborút követő kitelepítések megváltoztatták a falu összetételét. A XX. századra Grábócon a németeket székely telepesek váltották fel.