A szakmában sincs teljes egyetértés abban a kérdésben, hogy a jobb levegőztetés érdekében dekantálni kell-e a bort. Az oxigén hatása döntően az ital korától és minőségétől függ. A fiatal, tanninban gazdag vörösborokat azért szokás dekantálni, hogy a bor lélegezhessen, és az esetleges kellemetlen mellékízek eltűnhessenek. Az érettebb és idősebb borok - legyen az fehér vagy vörös - többnyire csak a dekantálóüvegben bontják ki aromáikat, mégpedig lényegesen koncentráltabban, mintha azonnal, a palackból kerülnének a pohárba. Nincs egységes válasz arra a kérdésre, hogy melyik bort mennyi ideig kell nyitva állni hagyni. Az a legokosabb, ha dekantálás után többször megkóstoljuk a bort, hogy a folyamat - az ital kibontakozása - nyomon követhető legyen. Ha néhány perc múlva mégis elvesztené minden ízét, legalább a kóstolgatás során nyújtott valamit.

A bontott palack tartalmát három napon belül mindig el kell használni. A bontott palackokat, legyen az bor, pezsgő vagy egyéb, sose hagyjuk nyitva állni. Nemcsak azért, mert idővel az aromák elpárolognak, hanem azért sem, mert az ital idegen illatokat vehet át, amelyek akár élvezhetetlenné is tehetik. Arra az esetre, ha a palackot nem lehet az eredeti dugóval újra lezárni, számos megoldás kínálkozik. Bármilyen lezáró eszközt választunk is, ezek csak átmeneti megoldást nyújtanak, és nem teszik lehetővé a bor hosszabb ideig tartó tárolását.