Acetaldehid (Acetaldehyd)

a legközönségesebb és legjobban ismert aldehid, úgy hogy már az aldehid elnevezés alatt is az acetaldehidet értik (l. Aldehidek). Képződik a közönséges borszesz enyhe oxidálásakor, amikor is a borszesz I. rendű alkoholcsoportjából a 2 hidrogén vízzé alakulván kiesik:
CH₃.H₂.OH+O=CH₃.CHO-+H_{2O.
Liebig jelölte e vegyületet aldehid névvel az al(kohol)dehyd (rogenatum) szókkal jelölni akarva, hogy az miképpen képződik az alkoholból. Tisztátalan állapotban Döbereiner állította elő először 1821-ben; későbben Liebig vizsgálta meg pontosabban. Előállítása úgy történik, hogy alkoholt kénsav és barnakővel v. kénsav és krómsavas káliummal melegítnek, amidőn jó hűtés mellett a szedőben tisztátalan aldehid gyűl össze; e tisztátalan készítményt megolvasztott klórkalciummal néhány napig zárt edényben állani hagyják, majd újból ledesztillálják; az így kapott aldehid már meglehetősen tiszta, mivel a klórkalcium a borszeszt és vizet visszatartja. Az aldehid ammóniával és savanyu kénessav-sókkal szépen kristályosodó s így igen tisztán előállítható vegyületeket ad; e vegyületek elbontása útján a legtisztább aldehid nyerhető. A nyers borszeszt tisztítva faszénen is szűrik át, amidőn oxidáció folytán aldehid képződik, ezért e szűrt borszesz ledesztillálásakor az első részletekben sok aldehid van és manapság a legtöbb közönséges aldehidet e desztillátumból kapják, azt újból frakcionált desztillálásnak alávetve. Színtelen, könnyen mozgó folyadék, jellemző éteres, de egyúttal fojtó szagú; vízzel, borszesszel és éterrel minden viszonyban elegyíthető. Fs. 0°-on = 0,80092 fp. = 21° C. Benne feloldódik a kén, foszfor és a jód is; meggyújtva kormozó lánggal ég el. Polimerizáció folytán folyós para-aldehiddé (l. o.) és szilárd meta-aldehiddé alakul. Az aldehidet kátrányfestékek (aldehid zöld) és para-aldehid előállítására használják.}