Bort alapvetően pohárból kell inni. A pohár formájára és típusára azonban van néhány alapszabály. A színes poharakat és kelyheket mindenki bátran állítsa a vitrinbe, azok borkóstolásra alkalmatlanok. A borospohárnak színtelennek és átlátszónak kell lennie, hogy a bor színe tökéletesen érvényesülhessen. Még a kristálypoharak metszése is befolyásolhatja a bor megítélését. A pohár színének azonban semmilyen hatása sincs a bor ízére.

Ezzel szemben a pohár formája döntő abból a szempontból, hogy a bor hogyan érintkezik a nyelvvel, illetve az ízlelőbimbókkal. Minél öblösebb a kehely, és minél vékonyabb üvegből készült, annál jobban érvényesül az ital aromája és íze. És még egy jó tanács: minél kevesebb bor van a kehelyben, annál könnyebben szabadulnak fel az aromaanyagok a pohár gyenge mozgatásakor.

A könnyű fehérborok keskeny, viszonylag kis űrtartalmú poharakba valók. A kehely keskeny szája miatt az enyhe illatok közvetlenül az orrhoz, a nyelvhez és a garathoz kerülnek. A testes fehérboroknak és az idősebb, érett italoknak viszont helyre van szükségük. Ezek nagyobb, öblös kelyhekbe valók.

Az édes-nemes desszertborok viszont rendkívüli sűrűségük és koncentrált aromáik miatt kis kelyhekből fogyasztva a legízletesebbek. A kehely viszonylag kis nyílása miatt a bor közvetlenül a nyelv hegyével találkozik, ahol az édes ízt jobban érzékeljük.

A  rozékat célszerű közepes méretű, felül kissé keskenyebb poharakba tölteni. A nehéz és idősebb vörösborok nagy átmérőjű pohárban érvényesülnek igazán, mert a bornak így nagyobb felülete érintkezik a levegővel, és az ital kibontakozhat. A pohár viszonylag nagy nyílása a szájban levő összes ízlelőideghez vezeti a bort, és így ideálisan érvényesülhet a gyümölcsös és savas íz.

A bordeaux-i borokat keskeny és magas kehelyben szokás tölteni, hogy az elegáns aromák ne illanjanak el túl gyorsan. A magas kehely az illatokat közvetlenül az orrhoz vezeti, ráadásul a bor először a nyelv hegyére kerül.