A kóstolgatás a legjobb tanítómester
Azt, hogy ki milyen bort részesít előnyben, mindenki maga és kizárólag kóstolással tudja eldönteni. Mindegy, hogy gazdag készletekkel megrakott pince áll-e rendelkezésre, vagy a bor közvetlenül a bevásárlószatyorból kerül az asztalra, a megfelelő választás a kóstolás alfája és omegája. Aki nemigen ért a borokhoz, jobb, ha szaküzletben vásárol és elfogadja az eladó tanácsát. Ma már szinte minden nagyobb élelmiszerüzletben van borrészleg, ahol a világ minden részéről találhatók fehér- és vörösborok. Vigyázat: senki se akarjon olcsón rendkívüli minőségre szert tenni. Ez a sport csak haladóknak való, akik tudják is, hogy egy-egy név mögött mi rejlik valójában. A bor élvezeti cikk, amelynek vásárlása során nem csak az ára a döntő. Akkor már érdemesebb kevesebb, de jobb minőségű bort fogyasztani.
Aki szisztematikusan szeretne neki kezdeni a borkóstolásnak, jó, ha bizonyos kritériumok alapján állítja össze a próbákat: például termőhely szerint, évjárattól és szőlőfajtától függetlenül. Vagy kiválaszt egy szőlőfajtát, és azt kóstolja végig különböző borvidékek vagy országok kínálatából. Tesz például egy európai és egy tengerentúli Chardonnay-körutat. Évjárat szerint lehetőleg ne próbálkozzunk, mert az nagyon gyorsan kimerítheti a pénztárcánkat. Néhány évjárat már nem kapható, a ritkaságokért pedig nagyon mélyre kell nyúlni a zsebünkbe. Az ilyen kóstolásnál az a szabály, hogy a legfiatalabb borral kell kezdeni a kóstolást, és úgy haladni vissza az időben. A minőség szerinti sort az egyszerűtől a kimagasló minőségig kell végigkóstolni. Soha ne keverjük a fehér- és vörösborokat.