Hernyák Tomi lett a Junibor Egyesület új elnöke

"A közhiedelmmel szemben nem arról szól ma fiatal borásznak lenni, hogy menő borbárokban, borteraszokon, csinos ruhákban kóstoltatjuk apukánk borait, közben magunk által sem ismert hasonlatokat keresünk a bor illatára… Kívülről sajnos sokan csak ennyit lát."

Hernyák Tomi kinevezéséről december 7-én a szokásos évi gyűlésen szavazott a Fiatal Borászok Egyesülete. Ezúton gratulálunk Tominak és sok sikert kívánunk neki! Az éves gyűlésen új tagot is választott a Junibor: ezentúl Kis Tamás, a Somlói Vándor Pince borásza is közénk tartozik.

A kinevezés alkalmából Hernyák Tomival beszélgettünk (a boraszat.hu riportere - szerk.).

Meglepett, vagy készültél a kinevezésre?

Kicsit mindkettő. Anzsi már egy éve kacérkodott a gondolattal, hogy átadja a stafétát, de úgy voltunk vele, hogy a Junibor egy demokratikus egyesület, így ha mindenki úgy dönt, hogy Anzsinak maradnia kell, akkor maradni is fog :)

Viccet félretéve, igazából akkor vált tényszerűvé ez a kérése, amikor titokban elárulta, hogy babát várnak. Tudtuk, hogy innentől számára a legeslegfiatalabb borász generáció lesz a legfontosabb, és természetes, hogy a lehető legtöbb idejét az anyaságnak szeretné szentelni. Még ekkor is azt gondoltam, hogy majd valaki más fogja elvállalni ezt a pozíciót az elnökségből, mondjuk Gere Andi vagy Gál Titi, de nem így lett.

Emlékszem még egy nyár végi napon hívott el Angelika egy ebédre, amikor megkért, hogy gondolkozzak el azon, van-e hozzá kedvem és pláne időm... Aztán múltak a hónapok, egyre közeledett a december és én pedig egyre biztosabb lettem benne, hogy szívesen elvállalnám. Persze ehhez kellett a tagság egyöntetű döntése is, így az utolsó percig nem voltam teljesen biztos a szavazás kimenetét illetően.

Milyen feladatokat tartogat ez a poszt számodra?

A kezdetektől elnökségi tagja vagyok az egyesületnek, így jól láttam mennyit dolgozik pluszban Angelika a Juniborért. Ezért is tudtam, hogy nagy felelőség igent mondani a jelöltségre. Nyilván mindenki gondolhatja, hogy egy elnöknek kell a legtöbbször személyesen képviselnie az egyesületet, legyen az egy szakmai fórum, vagy egy jótékonysági bál, kóstoló vagy bármilyen megjelenés. Ezentúl mindenfajta megkeresés is az elnökhöz érkezik be. Ezek megítélésében nem kell egyedül döntenem, hiszen nekem is nagy segítségemre lesznek az elnökség tagjai, Árvay Angelika, Gere Andi, Gál Titi és Demeter Endre. Velük együtt rágjuk át minden esetben a Junibort érő felkéréseket, lehetőségeket, terveket, amiket azután egy következő körben már a teljes tagság elé tárunk. Tehát egy ízig-vérig csapatmunkáról van itt szó.

Mik a terveid az egyesület jövőjére nézve?

Ahogy az előbb is mondtam, ez egy jól működő csapatmunka. Nem kell, hogy egyéni terveket, célokat szövögessek, inkább csak, mint egy csapatkapitány kell, hogy irányítsam a Junibor jövőbeli munkáját. Ezentúl szeretném érzékeltetni, hogy a „Hernyák Tomi éra” semmiben nem szeretne más, több, jobb lenni mint az azt megelőző. Lehet, hogy a Juniborról idén többet fogunk majd hallani, de ez nem nekem vagy az új elnöki intézkedéseknek köszönhető. A legtöbb Juniboros történet az elmúlt hat évben kezdett el íródni, legfeljebb a pont most kerül néhány mondat végére. Ezek megvalósulása viszont legalább annyira lesz köthető Angelika nevéhez, mint az enyémhez. Ha mégis kiemelnék valamit a sok terv közül, akkor elsők között szeretném közelebb hozni egymáshoz a szőlész-borász felsőfokú oktatást és a Junibor egyesületet. Volt már rá próbálkozás az elmúlt években, több kevesebb sikerrel, de mi nem adjuk fel. Hiszünk abban, hogy sokban segítheti a Junibor tagsága a fiatal pályakezdő borászokat. Tanácsadásban, útmutatásban a meglévő tapasztalatok megosztásában. Mi is sokat tanultunk és tanulunk egymástól és ezt a tudást szivesen tovább is adjuk.

Úgy érzem ez az a fórum, ahol a legjobb időben kerülhetünk közel a legújabb borásznemzedék tagjaihoz. Saját tapasztalatból tudom, hogy anno nekem milyen sokat jelentett volna, ha az egyetem évei alatt fiatal, szinte velem egykorú borászokkal tarthattam volna a kapcsolatot.

Miben látod a Junibor jövőjét? Hogyan szeretnétek megoldani a korhatárt túllépő tagok bent maradását?

Egy valóban érzékeny pontra tapintottál rá. A félreértések elkerülése végett, nem az a cél, hogy minden korhatárt túllépő tagot benntartsunk, hiszen ezzel a fiatal borász titulus egy idő után elveszítené a komolyságát. A lényeg, hogy aktív tagokat szeretnénk a Juniborba. Így most valami olyasmi körvonalazódik, hogy az, akinek igenis fontos ez a tagság, és a legtöbb Juniboros megjelenésen személyesen részt is vesz, annak továbbra is köztünk lesz a helye. Sajnos viszont elkerülhetetlen, hogy idővel az inaktív, és előbb utóbb túlkoros tagok átadhassák a helyüket az egyre motiváltabb, még fiatalabb generáció számára.

A legfontosabb szerintem ebben a kérdésben az, hogy semmit sem kell rohamszerűen elsietni. Minden idővel kiforrja majd magát. Jelenleg nekünk is, és az újonnan belépő tagoknak is egyaránt fontos, hogy tapasztaltabb, sikeresebb, néha akár 10 évvel is idősebb borász tagjaink is legyenek. Ők tudnak hitelesen példát mutatni, ők azok akik már kijártak pár ösvényt, az ő tapasztalataikból tudunk mi is tanulni egyesületen belül. Egy szóval változások mindig kellenek, hiszen ettől elő egy rendszer. Fontos, hogy tudjunk megújulni, de a hagyományok és a múlt tisztelete is minden Juniboros számára alapértékű jelentőséggel bír.

Milyen ma Magyarországon fiatal borásznak lenni?

Nagyon más szerintem mint azt sokan gondolják. A közhiedelmmel szemben nem arról szól ma fiatal borásznak lenni, hogy menő borbárokban, borteraszokon, csinos ruhákban kóstoltatjuk apukánk borait, közben magunk által sem ismert hasonlatokat keresünk a bor illatára… Kívülről sajnos sokan csak ennyit látnak, pedig a borászkodás egy ízig-vérig fizikai munka. Persze ez eltér a kis- és nagyborászatokban. Van, ahol a szőlészkedés is a borász feladata, és van, ahol erre a célra külön szakembert alkalmaznak.

Saját magamból tudok leginkább merítkezni, ezért őszintén mondhatom, hogy borásznak lenni egyike a legtöbb tudást, szakértelmet és kitartást megkövetelő szakmáknak. Egyszerre kell lennünk, geológusnak, meteorológusnak, biológusnak, kémikusnak, műszerésznek, adószakértőnek és marketingesnek, hogy boldogulni tudjunk. De nem árt, ha a villamossághoz is konyítunk, ha éppen a szüret közepén töltés közben áll le teljesen a pneumatikus prés.

A nehézségek egyben a munka szépségei is. Nincs két egyforma nap. S bár van, hogy egy nap 16 órát dolgozunk a legtöbben mégis a magunk urai vagyunk, ami számomra például az egyik legfontosabb dolog. Van, hogy a forró nyári melegben izzadunk át naponta több pólót, néha a csípős hideg télben fagynak el az ujjaink metszés közben, de tudjuk, hogy mindez megéri. Mert magunknak csináljuk. Elsősorban a magunk örömére. Csak akkor válhat ez később mások boldogságának a forrásává, ha előtte mi is megtaláltuk már ezt benne. Iparszerű, profitorientált borászatok sosem fognak értéket teremteni. Ott a bor csak egy termék. Számunkra viszont maga az élet.

Új tagot is választottatok egy somlói borász személyében. Miért rá esett a választás?

Több potenciális tagjelölt neve is felmerült, és nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy senki ne csüggedjen, ha elsőre nem vesszük fel. Jó példa erre Laposa Bence esete, aki nem adta fel, és egyre többet és többet tett azért, hogy magát és saját borait megismertesse a tagsággal, így idővel felvételt nyert. Tudni kell a tagfelvételről, hogy a tagság kétharmadának a pozitív szavazata kell hozzá, így nem olyan könnyű elnyerni. De nem is lehetetlen! A Junibor megalakulása óta minden évben vettünk fel új tagot, úgyhogy ezúton üzenem minden közénk vágyónak, hogy ne adja fel, jelentkezzen újra!

Kis Tomit az egyetem évei alatt ismertem meg, úgyhogy örültem, mikor az ő nevét hozta ki a szavazás. A személyén kívül annak is nagyon örülök, hogy egy új borvidéket is köszönthetünk benne, Somlót, ami eddig méltatlanul nem volt képviselve az egyesületünkben.

Tomi, számos másik jelentkezővel együtt, a Junibor Egyesület Jótékonysági Kóstolóján mutatkozott be a tagságnak nyáron, Egerben, Bolyki Janinál. Ott kóstoltuk meg a borait, és kerültünk közelebb a borászati filozófiájához. Egy talpraesett, önálló, elhivatott, pályakezdő borászt ismertünk meg a személyében, aki előtt még nagy út áll. Hogy hol tart most, és hogy milyen ember is valójában azt az olvasók is hamarosan megtudhatják, ha ellátogatnak a jövő hetekben, hónapokban a DiVino-kba, ahol szerintem Tomi az új esztendőben majd végigtúrnézik a boraival. Ha megkóstoljátok a nagyszerű somlói borait, megértitek majd, miért rá esett a választásunk!