Régészeti leletek alapján már ősidők óta lakott terület. Kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően a római korban is jelentős település. Első írásos emléke 1093-ból származik, mely Almás néven említi. A település a tatárjárás, majd a török hódoltság idején is elnéptelenedett. A XVIII. században a bortermelés, a kénes vízforrás és a kőbányászat révén már, mint virágzó települést említik a történészek. Későbbiekben a fejlődést az 1815-ös földrengés, valamint a források bányászat miatti elapadása gátolta. Újbóli fejlődése és gyors virágzása a II. világháború után kezdődött meg.

www.dunaalmas.hu