A XX. század kezdetén a Munkásbiztosító Pénztár fogott munkáslakás-építésbe a Rákoskeresztúrhoz tartozó, gyéren lakott területen. Az alapító munkások azonban nem bírták a telekvásárlással és az építkezésekkel járó tetemes költségeket, és a biztosító sem volt képes ebben az időben hitelekkel áthidalni a tőkehiányt. A telkeket és házakat így köztisztviselők, kisiparosok és kereskedők szerezték meg. A gyorsan fejlődő település 1907-ben levált Rákoskeresztúrról és önálló település lett. 1930-ban 3112 lakója volt. Az iparosok száma meghaladta a 100-at. Rákosligetet 1950. január 1-jével – számos főváros környéki településsel együtt – Budapesthez csatolták.