2010. január 23. szombat, igazi téli hideg. Már-már a karácsonyvárást idéző hószállingózás, ám melegséget sugárzó tűzrakás és a házigazda gondoskodó izgalma várta a Vince napi vendégeket, a programsorozat első állomásán Riczu Tamásnál. 

Az ország minden részéről érkező vendégsereg - dacára az előzetes várakozáson felüli túljelentkezésnek - félve lépett ki a hidegre, az őket szállító buszból és inkább nyúlt volna a kávésbögre, mint a kikészített pálinkáspohár felé! A vérpezsdítő cigányzene és a búboskemence duruzsoló melege azonban oldotta a hangulatot így 79 ember is könnyedén megtalálta a helyét a 49 főre kalibrált pincében, ki-ki a szőlész szavait hallgatva a pincében, illetve a reggelire felszolgált sváb disznótoros ínycsiklandó hidegtálai mellett a présházban. 

Mire Riczu Tamás észbe kapott, a vendégek már a harmadik soron következő borfajtánál jártak, pedig Ő még el sem mondta, hogy hogyan lett 18 éves szőlőbirtokosból - amikor még  a bort csak a "boroskóla" formájában ismerte - a borvidék friss, gyümölcsös borairól ismert híres borásza. De a végén mindenre sor és fény derült. Így megtudtuk, többek között, hogy mitől különleges a Riczu Rosé és milyen jövője van a Sárgamuskotálynak Villányban! Megnézem a képeket!
 
A délelőttti események s na persze a finom borok hatására felderültek az arcok és az ég is. Így a Vylyan Pincészet - a túra második állomása  Kisharsányban - a kora délutáni napsütésben úgy festett, mint egy alpesi menedékház. Természetesen, sokkal több volt annál, mint ahogy azt az út menti szőlőtáblák és a Művészi Hordók kiállítás télire is kinn maradt hordói jelezték. A vendégek sem forró teára vágytak, most már kínálás nélkül is szívesen kóstolták a kikészített Rosé különlegességet. A napsütés ellenére, a nyár melege még mindig távolinak tűnt, de a Lackner Tamás vezette Szélkiálltó együttes mindenki szívébe gyorsan meleget csalt. 



A vendégek kegyét kereste a teljes Vylyan stáb is, amiért is minden egyes Vince-napi kalandor nagyon hálás volt és végtelenített verzióban énekelte a szőlősorokig az újonnann tanult Vince napi áldást! Míg egyesek a távolban a metszéssel készítették elő az idei év jó termését, addig a vendégsereg a szőlész, Balogh   Kornél, szavait hallgatva és a kalocsai érsekségről érkezett Mészáros Atyával együtt imádkozva tettek meg mindent az ügy érdekében. Miután a forralt bor és a frissen sült kenyér életet lehelt a hidegben elgémberedett kezekbe, a vendégek maguk is kipróbálhatták a hagyományokat! A tervezett szőlőfürtméretet sugalló hatalmas hurkák mellett, mindenki vághatott magának Vince-vesszőt, hogy megnézze mit hoz a jövő.

A szerencsésebbek ráleltek a bekapáláskor a szőlőtőkék tövében elrejtett hat palack bor egyikére, melyen egy-egy népi bölcsesség volt olvasható. A kiásott palack - bár egyesek úgy vélték - nem nyereményként szolgált, hanem arra, hogy a tőkére locsolva bő termést hozzon a gazdának! A Vince nap a palackozó üzemben megterített asztaloknál folytatódott, ahol a Szélkiáltó együttes és töpörtyűkrémes hidegfalatok teljestítették ki Ipacs Szabó István borait.  A rendezvény tetőpontja pedig a mélyponton, pontosabban a pince mélyének felfedezésével zárult. Megnézem a képeket!
 
Pincéből fel, pincébe le! A modern pince után, most Gere Tamás és Zsolt autentikus, gyönyörűen felújjított erkélyes pincéjébe látogathattak el a vendégek a nagyharsányi pincesoron. Még három pince és számtalan borkülönlegesség, távlatában is, a vendégek csak a borfajta ismeretében ízlelték meg a kikészített vendégfogadó Olaszrizlinget, persze a keménymag és a bátrabbak a pálinkáspoharat sem hagyták a tálcán árválkodni. A csípős hidegből jól eső érzés volt leereszkedni az állandó 13 fokos pincébe. Itt a kikészített borospalackok már készen várták a vendégeket,  akik szó szerint sorban álltak azokért, már csak a hosszan elnyúló szűk keresztmetszetű pince kialakításából adódóan is.
 
Az igazi különlegességet a Pincészet szűztermésű Hárslevelűje adta, mely minden bizonnyal a jövő nagy reménysége.   A vendégek, hűségesen szorongatva a lemetszett vince vesszőket, olyan tündöklő szemekkel búcsúztak a kóstoló végén, mint a pince vájt falának egyedi ásványos csillogása!  Megnézem a képeket!
 
Egy borrral teli villányi nap fáradalmait hol lehetne jobban kipihenni, mint a Gere Pincészet, Crocus Gere Bor Hotelében, ahol a wellness minden elképzelhető formában kényeztet, már ha a Mandula Étterem nem degusztációs borvacsorára hív! Disznótorosra, de olyan disznótorosra, amilyent még nem látott a vendégsereg, de talán még a világ sem! Hordódongából készített padló, borospohár és szőlőfürtöt mintázó csillárfény, barátságos melegséget árasztó környezet és Gere Attila személyes borajánlása. Pauli Zoltán szállodaigazgató és Kiss Gergely az étterem executive Chefje közösen invitáltak egy távolkeletet idéző hagyományos sváb gasztrotúrára. 

Tipikus esete annak, hogy nem minden az, aminek látszik: a töltöttkáposzta sushi evőpálcikával (!),ugyanis megszólalásig  egy japán konyharemekre hasonlított, megkóstolva viszont, összetéveszthetetlenül hozta a hagyományos jól ismert ízvilágot. A nap álmosan indult és bár délután még hatalmas hajnalig tartó vígasságra készült a jónép, Oma krémese  mindenkit lágyan álomba simogatott, így téve teljessé, egy a régmúltat felidéző csodálatos napot! Megnézem a képket!
 
A villányiak mindent megtettek Vince napján a vendégekért, a vendégek pedig mindent elkövettek, hogy idén is  bő termés legyen, mert aki ott volt, az jövőre biztosan újra megy! Aki viszont nem volt ott, az már most jegyezze elő részvételi szándékát 2011-re, mert a hatalmas sikerre való tekintettel Vince nap volt és lesz újra, és aki nem lesz ott, nem is tudja, mit veszít!