A borok még decemberben útnak indultak, Horkay András és Győrffy Zoltán vasárnap repült utánuk. Tizenegy villányi vörössel karöltve népszerűsítették a magyar bort két napon át.

A Benelux-államok a magyar borexport 10 legfontosabb célterülete közé sorolhatók, az érdeklődés és nyitottság is érzékelhető volt a magyar borok iránt. Ahogy azt is, hogy ezen piacon aztán mindenki odateszi magát, olyan hetven holland borkereskedő által forgalmazott nagy francia, olasz és spanyol nevek mellett ott volt a feltörekvő Újvilág, de például cseh, libanoni, görög, örmény, de még német nemzeti stand is. A három napra mintegy tízezer szakmai látogatót vártak – és ez csak a boros szakkiállítás része.
A Wine Professional szakkiállítás azért jó terep, mert ide valóban szakmai érdeklődésből érkeznek a vendégek, csak meghívóval lehet körbejárni a standokat, vagy részt venni a kóstolókon, mesterkurzusokon, ilyen típusú rendezvény idehaza sajnos nem létezik.
Első nap délután bemutatkozott a Villányi Franc válogatott. A Siklóson bemutatott 12 cabernet franc-ból 11 érkezett meg (Wassmann, Vylyan, Gere&Weninger, Günzer Tamás, Heumann, Sauska, Tiffán, Vinatus, Bock, Malatinszky, Csányi), a Riczu-Stier 2011-esből már nem maradt, helyette a fesztivált szervező Jan van Lissum érdekeltségébe tartozó, idehaza kevésbé ismert Mondivin ugrott be, egy 2007-es és egy 2009-es verzióval. Az ételeket ezek segítségével hangolta Villányi Franc-ra Wil Demandt séf, aki a 16 Gault Millau pontos Restaurant Bordewijk vezetője.
A mintegy harminc érdeklődőnek megrendezett bor és étel kóstolón Horkay András, az Országos Borszakértő Bizottság elnöke mutatta be a magyar borokat, a Villányi borvidéket és a 13 cabernet franc-t. A kóstolón részt vett, afféle társmoderátorként működött közre a borok bemutatásába Romana Echensperger, aki 2015-ben lépett be a borjedik világába. A nyolc Németországban élő Master of Wine egyikeként is érdekes számunkra, hogy megismerje a villányi (és általában a magyar) borokat, hiszen a külföldre vitt borok közül minden negyedik palack arra a piacra kerül ki.
A borokat nem csak a moderátorok, de a résztvevők is kommentálták, kereskedők, sommelier-k voltak a közösség soraiban, sőt a kiállításra az őket Hollandiában képviselő Miranda Beems standjára kiutazott magyar borászok, Heimann Zoltán és ifjabb Lőrincz György is megkóstolták villányi kollégáik franc-jait.
A 13 borra több mint 60 perc és két remek étel is jutott, Wil Demandt séf nem játszott a véletlenre, ráadásul már Villányban is járt, igaz a kilencvenes években, a hőskorban kóstolta végig a pincesort. A fiatalabb tételekhez szánt kombó, a garnéla és a véres hurka találkozása, egy pikánsan csípős mártás kíséretében merész, de cseppet sem elrugaszkodott társa volt a boroknak. Az érettebb borok mellé a kicsontozott, majd májas töltelékkel megtöltött liba érkezett, amiről a szarvasgomba sem maradt le, ezek voltak a tányér legfontosabb elemei. Passzolt, tökéletesen. Ízgazdag, erőteljes, néha robusztusnak tűnő, ugyanakkor egyensúlyt is mutató ételeket tett le a borok mellé.
Amelyek hasonló véleményeket váltottak ki. A borok alapvetően tetszést arattak, pozitívan csodálkoztak rá, hiszen a kóstolók jelentős részének eddig nem sok tapasztalata volt villányi borokkal kapcsolatban. A sorról leginkább az jött át, hogy 1) a villányi cabernet franc teljesen más úton jár mint a Loire-i, 2) a borok szép potenciált mutatnak, de még az út/stílus keresésének fázisában vannak, 3) az érett, gyümölcsös ízeket sokszor elnyomja a túlzott hordóhasználat, 4) az alkohol néha túl sok és a szép, telt, gazdag alapanyagot kibillenti az egyensúlyból, 5) egyedi és figyelemre méltó a Villányi Franc kiemelése, a borok nagyon jól működnek ételek mellé, valószínűleg azon az ösvényen lehet értékeiket legteljesebben bemutatni.
Szerencsére minden egyes kóstolón akadtak kedvencek, a véleményeket meghallgatva nem igazán volt olyan bor, ami ne talált volna szimpátiára. Stílus és egyéni ízlés döntött, ugyanakkor az is visszaköszönt, bár vannak érezhetően különböző felfogások a borokban, a Villányi Franc egyénisége a csírájában megvan, érhető, kétségtelen csiszolandó. Ha a "nyers" értéket már felismerik benne, az jó utat jelent, jó esélyt, hogy figyeljenek rá, hogy ottmaradhasson a nemzetközi borpiac körforgásában. Vannak szakértők (Elin McCoy például) akik szerint 2016 a cabernet franc éve lehet, nem szabad kimaradni.
A Villányi Franc közvetlen promóciója mellett kicsit közvetetten már a jövő évi megjelenés formáit is kerestük, hiszen az kiderült, hogy érdemes ide nagyobb energiákat is befektetni, van érdeklődés, van tér, viszont nagy a verseny is és érdemes volna megtámogatni a már piacon küzdőket. Ha a magyar bormarketing netán újra egységesen tudna formát ölteni és lendületet venni, akkor Hollandia és a Benelux-térség biztosan az egyik fő csapásiránya lehet a minőségi magyar bornak.
És minden ilyen megjelenés néhány újabbat is hozhat, most is érkeztek meghívások, bekerült a düsseldorfi ProWein programjába, invitálták a sort még jónéhány kisebb fesztiválra, de a legfontosabb, hogy a szakmai érdeklődés is egyre nagyobb a novemberre tervezett következő Franc&Franc iránt.