Percek alatt lerí róla, hogy agilis, északi mentalitást képviselő cégvezető: hetvenévesen is hosszan sorolja terveit, a precízen kidolgozott majdani beruházásokat, holott már most az övé a legnagyobb területű zalai szőlőültetvény és a híres pécsi pezsgőgyár. Nagyradai birodalmát pár év alatt építette fel, azóta a minőségi zalai borokat népszerűsíti szerte a világban. De kezdjük az elején...

- Egész életemben vendéglátós voltam, szakács az eredeti végzettségem, Egerszegen például az Arany Bárányban dolgoztam fiatalon. Aztán 56-ban úgy hozta a sors, hogy külföldre kerültem, svéd állampolgár lettem. Itt, Nagyradán 2000-ben kezdtük el a telepítést, az üzem pedig négy éve épült. Most itthon tartózkodom a legtöbbet, mivel a fejlődés szakaszát éljük - mondja elöljáróban Császár István, a Cezar pincészet tulajdonosa, akihez a zalai borászokat bemutató sorozatunk részeként látogattunk el.

Borokkal, s egyáltalán alkoholos italokkal 1993-ban kezdett el üzletszerűen foglalkozni, Svédországban ekkor oldották fel a kereskedelem állami monopóliumát. Nagykereskedő lett, a világ minden tájáról árulta a borokat.

- Gondoltam, az nem lehet, hogy mindenhonnan van termékünk, csak éppen Magyarországról nincs. Mikor terveimmel hazajöttem, a helyi borvidékeket még nem igazán ismertem, ezért többfelé próbálkoztunk. Úgy döntöttem, vagy saját terméket forgalmazunk, vagy semmilyet. 1995 szeptemberében sikerült megvásárolni a Pannonvin vállalat szívét , a pécsi pezsgőgyárat, ahol akkoriban nem is volt termelés, az üzem rendbetételével kellett tehát kezdeni a munkát. Mikor ez sikerült, kitaláltuk, bor is kellene a pezsgő mellé. Végül a véletlennek köszönhető, hogy éppen Zalában, Nagyradán találtam megfelelő területet. Rendezetlen birtok volt ez akkoriban, a nulláról kezdtük tehát a telepítést és a termelést. Ma már 100 hektáros az ültetvényünk, kizárólag vörösborokat készítünk és csak saját termelésű bort palackozunk. Chilei borászunk segítségével rövid idő alatt sikerült a világpiacon is versenyképes termékekkel megjelennünk.

Miközben kinyit és talpas pohárba tölt a legjobbféle cabernet sauvignonjából (csúcsbor minősítést kapott a tavalyi top 100 magyar bor megmérettetésen), arról kérdezzük Császár Istvánt, zalai szőlősgazdaként lát-e kitörési lehetőséget, egyáltalán, hová pozicionálja megyénk borvidékét? Meglepő a válasz.

- Garantálom, hogy a zalai bor nagyon híres lesz Magyarországon! Mindennap harcolok azért, hogy fent legyünk a térképen, és hogy e borvidék fejlődjön. Nézze meg, alig pár éve épült az üzem, amit azóta elértünk, szinte csoda! Nagyok leszünk, ebben biztos vagyok.

Eleinte, mondja, a környékbeli gazdák nem hittek abban, hogy a vörös szőlő megterem e vidéken, vendéglátónk szerint mégis fantasztikusan bevált az ötlet. Hozzáteszi: a zalai bornak egy időben nem volt túl jó híre, és az ország más területein sokan még ma is azt gondolják, itt csak savas bor termelhető, ám ez már rég nem igaz. A talaj, az éghajlat és minden egyéb adottság megfelelő.

- A hegytető mészkő alapú, ami kedvez a szőlőnek, az agyagos réteg pedig tartja a nedvességet. Minket elkerültek a szőlőbetegségek és a jég sem vitte el a termést. Jelenleg cabernet sauvignont, merlot-t, pinot noirt, syrah-t, cabernet franc-t és malbecet termelünk, ez utóbbiból csak nekünk van Magyarországon, a honosítását már elindítottuk. Mi lehet beszédesebb annál: csupán a tavalyi borunkból maradt még, az összes korábbi évjárat elfogyott...

Pedig Császár István nem kis tételekkel gazdálkodik: üzemének monumentális hűtött acéltartályai egymillió liter tárolására képesek, a szomszédos csarnok fahordóinak hosszú sorát látva pedig arra is választ kapunk, hogyan képes borokat exportálni a Cezar pincészet egyidejűleg Amerikába, Írországba, Svédországba, Hollandiába, Lengyelországba, Svájcba, Németországba. Zalai minőségi vörösbor - hirdetik a palackok címkéi e távoli tájak üzleteinek polcain. No és itthon?

- Magyarországon a boraink egyelőre nem kaphatók boltokban, csak itt, az üzemben és vendéglátóhelyeken, a nagy üzletláncokba ugyanis nem akartunk bekerülni. De már szervezzük a hazai értékesítést más csatornákon, hiszen fontos nekünk a magyarországi ismertség; ezért veszünk részt szinte minden versenyen, és ezért települünk ki rendezvényekre.

Átsétálunk az üzem fogadóterébe (ahol gyakran adják egymásnak a kilincset a látogatócsoportok), a versenyeken szerzett relikviákon túl a tulajdonos itt mutatja meg egyik speciális termékét, a fémdobozos, 2,5 deciliteres pezsgőt, amit elsősorban az USA-ba exportálnak. Végül a terveiről szól Császár István.

- Az üzem mögé palackozót és pálinkafőzőt építünk, így Pécsről Nagyradára telepíthetjük a palackozást, a saját szőlőnkből pedig törkölypálinkát készíthetünk. Ez utóbbi egyelőre nem tartozik a slágerpálinkák közé, de a grappa világhíre alapján úgy gondolom, lesz kereslet iránta. Szőlőmagolajat is előállítunk, ennek jótékony, egészségmegőrző hatása jól ismert. Emellett saját konyhát szeretnék nyitni az üzemben.

Ambiciózus tervek, sok-sok munkát követelnek. A tulajdonos nem bánja: Számomra ez életforma, nem pedig teher. Élvezem a munkám...