Hogy ez mit jelent a leginkább kézműves különlegességekre vadászó gourmet-k világában? Hogy választ kapjunk erre, ellátogattunk Gyöngyösre, a „Bor és szőlő városába”, ahol Nyilas János, a Mátrai Hegyközségi Tanács elnöke és a szervezet titkára, Hordós Attila avat be minket a legillatosabb borok fajtáiba, eredetébe.

Az a világtendencia mindenképpen a helyieknek kedvez, hogy a testes vörösboros divathullám után ismét egyre inkább előtérbe kerülnek a könnyű, frissítő hatású, illatos, gyümölcsös száraz fehérborok – vélekedik Nyilas János, utalva arra, hogy a Mátrai Borvidéken 70:30 az arány az utóbbiak javára. A Mátra hegységet hajdan vulkáni erők emelték ki a tengerből, s kőzete és a rárakódott üledéktalajok igen jók szőlőtermesztésre. Köves váztalajok, humuszos homoktalajok, találhatók itt, legjellemzőbbek azonban a mészben szegény barna erdőtalajok. Az ökológiai adottságok folytán az itteni szőlőfürtök magas cukortartalmúak, ezekből illatos, fűszeres, harmonikus, jó savú és magas alkoholtartalmú borok készülnek. Jellemző az Olaszrizling ültetvények túlsúlya, a környék legismertebb bora pedig az Abasári Olaszrizling. E tüzes, száraz borból kiérezni a tájjelleget, csakúgy, mint az Olaszrizling valamennyi jó tulajdonságát. Jelentős Rizlingszilváni, Ottonel muskotály (szakértők szerint itt a legjobb minőségű országszerte), Leányka, Tramini, Chardonnay, Sauvignon blanc, Hárslevelű kultúrával is találkozhatunk a vidéken.

Itthon a rendszerváltás óta izmosodó családi pincészetek külföldi példákat követve érthető módon a limitált szériás extremitásokkal tudnak kitűnni, míg a jóval nagyobb termőterülettel rendelkező mátrai társas vállalkozások annak a stabil középmezőnynek szeretnék visszaadni a becsületét, ami évtizedekkel ezelőtt jellemezte a hazai fogyasztást. A térség reneszánszának lényege az összefogás, ahol nem csak a nagy egyéni teljesítményeknek, hanem a stabil minőségű nagy mennyiségeknek is értékteremtő ereje van. Úgy tűnik azonban, hogy a csúcsteljesítményekre kihegyezett és divatkövetésre szoktatott fogyasztók a „termék önmagáért beszél” elvet kevéssé honorálják – előfordult például, hogy a vendéglős áremelésre buzdította mátrai beszállítóját, mondván, hiába van ő meggyőződve a kitűnő minőségről, az egyedülálló illatosságról, ha a vendég gyanúsan olcsónak találja a terméke árát. A sokszor káros sznobéria hatásait nehéz kivédeni, vélekedik Hordós Attila, a versenytársak által különféleképpen értelmezett középmezőnyből pedig szintén nehéz kitűnni. Ugyanakkor a mátrai borok tekintetében lehet egyfajta retro érzésre apellálni, ami jelenleg idősebb és fiatalabb borfogyasztókat összeköthet – hozzá téve, hogy a magyar tradíciókhoz való ragaszkodás e téren is lendületet adhat az ágazatnak. „A nyolcvanas évekig mifelénk a nagyüzemek, téeszek, szövetkezetek a szántóföldi kultúrán kívül szőlővel is foglalkoztak, rengeteget telepítettek, borászokat alkalmaztak, ezért is lettünk mi a legnagyobb hegyvidéki borvidék. Ennek az volt a hátránya, hogy a téeszek nagyüzemben állították elő a borokat, így nem alakultak ki a családi pincészetek. A nyolcvanas években Magyarország exportjának több mint negyven százalékát a mátrai borvidék biztosította – ami azért nem lehetett véletlen, s amire büszkék lehetünk, illetve az újabb lendületvételnél hivatkozhatunk is.”

Persze az az elsődleges lépés, hogy a mátrai emberek mátrai borokat igyanak és ne csak a plázák importborainak árcímkéi alapján válasszanak. Ha lehet mondani, ez nem csak mátrai ügy, sokkal inkább magyar ügy. Az uniós támogatások fontosak a versenyképesség fenntartására, de a helyi termelőkön is múlik, hogy milyen arányban állítanak elő gasztronómiai ínyenceknek szánt ki hozamon alapuló különlegességeket, illetve a nagyobb hozamú fajtákra épülő jó minőségű „tömegterméket”. Nyilas János szerint a fesztiválok fontosak a mátrai borok megismertetésében: az idei Budai Gourmet Fesztivál alkalmával például illatpróbával próbálták megnyerni a pavilonuk előtt elhaladókat. Ezekben a pohárkákban felfedezhették és megpróbálhatták azonosítani azokat az illatokat, amelyeket később a borokban is megtaláltak. A mátrai borok jellemző illatanyagaiból a narancsot, a zöldalmát, az epret, a citromot, a málnát és a rózsát kínálták.

A bormustráknak tagadhatatlan az educatiós szerepük, magyarán nem csak borivó, hanem borértő nemzet is legyünk, illetve a bor élettani szerepéről is tájékozottak legyünk. A francia, olasz bormustrákkal összehasonlítva: nálunk ezek ingyenes népünnepélyek, ahol műkedvelők őgyelegnek a sátrak között, külföldön ezzel szemben komoly vásárlók is megjelennek ezeken a rendezvényeken, s komoly üzletek is köttetnek. A retro jegyében jó lenne a minőségi koccintók, poharazgatók divatjának visszahozása, ahová az emberek nem kocsmázni, hanem társasági életet élni és nem mellesleg néhány pohár finom bort fogyasztani járnak. Ez az a terület, ahol sokszínű kínálatával, hölgyeknek is szóló illatos nedűivel a mátraiak igazából otthon lennének.

Keretes

Topborok: Irsai, Cserszegi Fűszeres, Tramini, mint hungaricumok, de olyan világfajták is, mint a Sauvignon Blanc. Az idei, huszonnegyedik Mátrai Borvidéki Borversenyen csaknem kétszáz borminta közül kellett kiválasztania a zsűrinek a legjobb nedűket. Tizenkét mátrai hegyközség negyvennégy termelője küldte be borát a megmérettetésre, így összesen 192 mintát kell összehasonlítaniuk az ítészeknek. A borok túlnyomó része 2008-as évjáratú, de akadt óbor is, 1998-ból. A borvidéki borversenyen Gyöngyöspatán 17 édes, 8 félédes, 14 félszáraz, és 153 száraz bort minősítettek a zsűri tagjai.