A vendégek Egerből érkeztek, ahol számos, a II. világháborúban elhunyt lengyel katona sírját tekintették meg és lerótták kegyeletüket előttük. A küldöttség Tokajban szállt meg, innen indultnak útnak hajóval Szabolcsra.

A vendégeket magyar részről Májer János fogadta. A polgármester köszöntő beszédében külön háláját fejezte ki, hogy a magas rangú delegáció nem egy közeli megyei jogú várost választott az éjszakai szállására, hanem a kicsi, de annál híresebb Tokajt. Szólt arról is, hogy a két nép évszázados barátsága szinte genetikailag kódolt a magyar népben, amelyet jóban – rosszban mindmáig bizonyítottunk és bizonyítunk ma is. Hazánk soron következő Uniós Elnökségében a Visegrádi Négyek közül a nagy Lengyel Köztársaságra számíthat. Nem véletlen az sem, Orbán Viktor miniszterelnök első külföldi útja Varsóba vezetett, s csak ezután Brüsszelbe. De ha népi diplomáciát tekintjük, abban is sok lehetőség van, hiszen örömmel tapasztaltuk az elmúlt évek során, hogy újra megnövekedett a lengyel turizmus Tokaj, Nyíregyháza, Hajdúszoboszló irányába.

A jelenlévő vendégek által oly kiválónak mondott bor már újra feltünedezik a lengyel borüzletekben, s mint a nagykövet elmondta, egyes boltokban már Varsóban is lehet újra tokajit kapni, miközben az előző lengyel nemzedékek nagyon jól ismerték.

A polgármester arra kérte a jelenlévőket, hogy Tokajt ne csak a diplomaták látogatásakor keressék fel, hanem szabadidejükben is, hiszen a város közel fekszik Lengyelországhoz és a bor mellett számos kulturális és egyéb eseményekkel tud számukra kedveskedni. A polgármester köszöntőjében a nagykövetet, Roman Kowalskit meghívta az októberi Szüreti Napokra, amit a diplomata nagy lelkesedéssel elfogadott. Mindemellett a legszebb az egész találkozóban az volt, hogy a Lengyel Diplomáciai Szolgálat hazánkban az egyedüli, ahol a Katonai Attasé úron kívül, senkinek nem kellett magyarra fordítani a köszöntőt és a baráti párbeszédet, mert a mindenki tud kiválóan magyarul.
A nagykövet nem mondott hivatalos beszédet, de örömét fejezte ki arra nézve, hogy jól döntöttek, mikor a 26-i éjszakára a Tokajt választották. Mint mondta a város gyönyörű, ezt már csak a különleges fekvése múlja felül, a Rákóczi Pincében felkínált borok pedig ifjúkorának egy – egy szemelvényét idézi fel.
Örömmel értékelte, hogy Magyarország az a jó barát Európában, akire mindig számíthatnak. S, Tokajban is látja azt a lelkesedést, ami a két országra a testvériség ápolásában oly jellemző. Örült a krosnoi és a tarnovi szoros kapcsolatnak, annak, hogy Porciusnak emléktáblája van a Tokaj-hegyaljai Borok Házán, s nem titkolta örömét az újabb- és már akkor csak kizárólagos tokaji meghívásnak.

Felhívta a figyelmet arra, hogy ha a városnak bármiben, az ő vagy hazája segítségére van szükség ezt szívesen megteszi. Boldogan mondta, hogy az egész családja beszéli a magyart, így ha újra Tokajban, akkor itthon fogják magukat érezni. Javasolta, hogy a város a Magyarországon működő Lengyel Önkormányzattal vegye szorosabbra a kapcsolatát, hiszen ez a kapcsolat mindkét nép javát szolgálja, sőt közös pályázatok benyújtására is alapul szolgálhat, nem beszélve a művészeti csoportok cseréjéről.