Egyaránt fontos szerep juthat a Tokaji Borvidék megújulásában és a minőségi bortermelés feltételeinek biztosításában a nagybirtokoknak, a középüzemeknek, valamint a családi és kisgazdaságoknak. A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa egy olyan szakmai koncepciót dolgozott ki, amely azt vizsgálja, hogy a borvidék fejlődése hosszú távon milyen birtokstruktúra mentén tehető fenntarthatóvá.

„A Tokaji Borvidék az elmúlt két évtizedben jelentős változáson ment keresztül. Így számos olyan kis- és közepes gazdaság jelent meg, amelyek munkája egyre fontosabb a bortermelésben. Azonban a birtokstruktúra még messze van az optimálistól, fejlődésében pedig továbbra is kulcsszerepet játszanak az állam kezdeményezésére, vagy támogatásával induló fejlesztési programok” – mondta Prácser Miklós, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke.

Jelenleg mintegy 5500 hektár területen folyik ténylegesen szőlőtermesztés a Tokaji Borvidéken, s az átlagos években 300-350 ezer mázsa terméssel lehet számolni. A megtermelt szőlő egyharmadát a térségben meghatározó állami integrátor Tokaj Kereskedőház vásárolja fel és készít belőle értékesítésre szánt bort. A Tokaji Borvidéken ma már egy tucatnyi középüzem is működik, egyenként 30 és 120 hektár közötti földterülettel, valamint saját palackozással és értékesítéssel. A középüzemek technológiai színvonala optimális, s a megfelelő szaktudás is rendelkezésükre áll, ám például a szükséges marketingtevékenységhez a legtöbb esetben nincs elegendő erejük.

Mellettük 25-30 családi vállalkozásban működő – 10-30 hektár szőlőültetvényen gazdálkodó – kisüzem dolgozik, ám ezek fejlődését a tőkehiány, s a szükséges technológiai fejlesztések elmaradása hátráltatja. A sort mintegy 3000 őstermelő és kényszervállalkozó zárja. A csoport tagjai tipikusan néhány ezer négyzetméteren, vagy pár hektáron gazdálkodnak, többségében elavult módszereket alkalmazva a szőlőtermesztésben.

„A bortermeléssel foglalkozó üzemek nyereségessége minimális, mivel a változó termékszínvonal következtében az árak alacsonyabbak az elvárhatónál. A tisztán szőlőtermesztéssel foglalkozó kistermelők pedig teljesen kiszolgáltatottak a felvásárlóknak. Összességében a borvidék eltartó képessége gyenge, erre vezethető vissza, hogy a fiatalok jelentős része elhagyja a térséget” – fejtette ki Prácser Miklós.

Biztató, hogy a Tokaj Kereskedőház mostanra egyértelműen a minőségi termelés irányába fordult. Ugyanakkor a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsában dolgozó szakemberek szerint fontos, hogy az állami integrátor társaság fejlesztése mellett növekedjen az üzletileg sikeresen működtethető középüzemek száma is. „A borvidék megújulásának sikere esetén a külső befektetők érdeklődése jelentősen megélénkülhet, s számukra a közepes üzemméretnek megfelelő méretkategória kínálja a legvonzóbb lehetőségeket” – fogalmazott Prácser Miklós.

Ezzel szemben az életképes kisbirtokok számának gyarapítása csak jelentős külső beavatkozással érhető el a szakmai testület szerint. A nemzetközi tapasztalatok alapján a Tokaji Borvidék a jelenlegi 25-30 helyett akár 200, minőségi bortermelésre képes családi pincészetet is képes lenne eltartani, ám ehhez külső forrásokra van szükség. „A családi kisvállalkozások biztosíthatják azt a sokszínűséget, amely a borkedvelő fogyasztók és a borturisták körében érdekessé és vonzóvá teheti Tokajt, hiszen úgy tudnak előállítani magas minőséget, hogy közben termékeik különbözőek, egyediek. Emellett nagy szerepük van a szakember-utánpótlás biztosításában is” – hangsúlyozta Prácser Miklós. Az őstermelői kör kapcsán az a cél, hogy szőlőtermesztési szempontból életképes területnagyságok alakuljanak ki, amelyek hosszú távon akár termelő vállalkozásokká is átalakulhatnak.

A Tokaji Borvidék fenntartható növekedési pályára állításához a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának álláspontja szerint egyszerre van szükség a Tokaj Kereskedőház technológiai megújításának folytatására, valamint az egy évvel ezelőtt elfogadott BOR-VIDÉK Tokaj Hegyalja Nemzeti Programban előirányzott célzott többi fejlesztési program megvalósítására. „Ezek közül kiemelten fontos a kisüzemek, valamint a középüzemek kialakítását elősegítő célzott beruházási támogatások meghirdetése. Emellett ugyancsak égető szükség van a szőlőterületek reorganizációjának segítésére, valamint a szőlő kataszterbe tartozó nem szőlő művelési ágú területek szőlőtermesztésbe vonásának támogatására” – hangsúlyozta a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke.

A testület által támogatott és szorgalmazott intézekedések közé tartozik a közösségi infrastruktúra fejlesztésének támogatása, valamint a szőlőtermesztésbe kezdő gazdálkodóknak szóló Tokaji Életpálya Program beindítása. A tanács ugyancsak támogatja egy helyi minőségellenőrzési rendszer felállítását, továbbá annak a szaktanácsadói rendszernek a kialakítását, amely a szőlőtermesztés, növényvédelem, borászat és marketing területén segítheti a családi gazdaságok munkáját. „Mindezek mellett nélkülözhetetlen a folyamatos bormarketing tevékenység elindítása, s a termelőknek komoly könnyebbséget jelentene a borászati adminisztrációs terhek ésszerűsítése is” – tette hozzá a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke.

A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsáról:

A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa 1995-ben jött létre azzal a céllal, hogy összehangolja és szakmailag felülvizsgálja a Tokaji Borvidékhez tartozó hegyközségek rendtartásait, rendszerezze adatszolgáltatásukat, valamint segítse és szervezze a gazdasági együttműködést és a piacokhoz jutást. Emellett a testület intézi a borvidéki származás- és minőségvédelem ügyeit, eljárva a szőlő- és borgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok betartásának ellenőrzésében is. A Tokaji Borvidék összesen 27 települést foglal magába, amelyek nyolc hegyközségbe tömörülnek. A nyolc hegyközség: Bodrogkeresztúr-Bodrogkisfalud-Szegi, Mád, Olaszliszka, Rátka, Sárospatak, Tarcal, Tállya-Golop, Tolcsva-Erdőhorváti, amelyek összesen 16 küldöttel vesznek részt a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának munkájában.