– Hogyan került Kanadába, miként alakult ottani élete? – Az elso feleségem Kanadában élt, én úgy költöztem oda. Mosogatással kezdtem, az volt az ésszerű megoldás számomra, hiszen adott volt a „szakmai” hátterem: itthon köményes pálinkát mértem ki annak idején. Később pincér lettem, aztán vendéglő-menedzser, és az egyik munkaadóm egy alkalommal azt mondta: jó érzékem van a borokhoz, van stílusom, és tudok beszélgetni az emberekkel, szeretnek is engem, tehát jó volna, ha diplomát szereznék. Felajánlotta, hogy a tandíj felét ő fizeti. Persze rögtön belefogtam, három komoly iskolát végeztem el, amire büszke vagyok, jelenleg a Wine & Spirits Education Trust-ön tanulok. Dolgoztam tehát az öregúrnál, aki iskolába küldött, azaz a nevét viselő Louis Jannetta’s Placeben, majd a Bistro Vin Brulében, a Zoomban, de más előkelő helyeken is, ahová filmsztárok, hírességek jártak. Találkoztam például Bruce Willis-szel vagy a U2 tagjaival is. Közben cégeket is alapítottam, Szabó János ottani barátommal a Szabo & Szabo Drinks Trade Consultantst, Kínában pedig társtulajdonosa vagyok egy Osteria nevu vendéglőnek. – Mikor fogott először fakanalat a kezébe? – Én nem rajongok a főzésért. Nem unom, némi tehetségem is van hozzá, az akadémiai hátterem is adott, hébe-hóba rá is veszem magam, de annyi vendéglős, szállodás ügyfelem van, hogy egy idő után nem érte volna meg magamra főzni. A szerződéseimhez a meghívások is hozzátartoztak, egy ebéd, egy vacsora, így nem kellett ezzel foglalkoznom. Egyébként már otthon a gasztronómia közelébe kerültem, hiszen folyton élelmiszerrel kereskedtem, liszttel, cukorral, italokkal. Az egyik barátommal olajprést vettünk, napraforgómagból olajat készítettünk. Enni-inni is szerettem mindig, a nagymamám és édesanyám is kitűnő szakács. De én inkább utazgattam, amikor egy kis jövedelemre tettem szert, mindig is ilyen életstílust képzeltem el magamnak. A hosszú élet titka a táplálkozásban rejlik – Melyek a kedvenc ételei? – A világ első tíz éttermében ettem már, remek szakácsok dolgoznak ott, de még mindig édesanyám főztje a kedvencem. Nagyon szeretek Észak-Olaszországban gombás rizottót enni, Franciországban báránycombot roston sülve, Kanadában pedig mindent. Bárhová utazok, a tradicionális ételeket kóstolom meg, amiket az ott élők évszázadok, évezredek óta fogyasztanak. Kerülöm, értelmetlennek tartom a gyorséttermek látogatását. Azért van ennyi egészségügyi probléma a világon, mert ilyen helyeken esznek az emberek. Állítom, hogy akár száz évet is élnénk, ha egészségesen táplálkoznánk, friss, természetes élelmiszerekből sütnénk-foznénk, tisztán elkészítve. – És a kedvenc borai? – Olyan évek is voltak, hogy öt-hatezer bort kóstoltam meg, tehát nehéz dönteni. Csak a minap Pannonhalmán nyolcszáz bort kóstoltam meg négy nap alatt. Azt szoktam válaszolni erre a kérdésre, hogy az a kedvenc borom, amit következoként fogok inni. Húszezer-huszonötezer dolláros bort is kóstoltam már, kituno volt, nem mondom, de olyant is éltem már meg, hogy kellemes társaságban – feleségemmel, Borókával – a tengerparton egy olcsó bort fogyasztottunk el, és a mai napig emlékszem az ízére, olyan jól esett. Tehát számít a környezet, a személy, akivel együtt vagy, a hangulat, az alkalom. De hogy egyszerűen válaszoljak: ha fehéret iszom, a szárazat kedvelem és a Rieslinget, ha vöröset, akkor is szárazat, és Pinot Noir-t. „A magyar borok kitűnőek” – Eddig milyen szakmai elismerésekre tett szert? – Csak a legfontosabbakat mondanám. Öt évvel ezelott Londonban egy olyan versenyen, ahol a világ legjobb borszakértői – sommelierjei – vettek részt, az ötödik helyezést értem el. 2006-ban Kanadában, Ontarióban a legjobb sommelierként végeztem. Ezen kívül számos magazinnak dolgozom, Kínában saját lapot adunk ki Drink címmel, ebben angolul és kínaiul írunk. – Románia, Magyarország hogyan áll a bortermesztést illetően? – Ahhoz képest, hogy Románia az ötödik-hatodik legnagyobb szőlőtermesztő ország Európában, világszinten is a tizenegy-tizenkettedik helyen áll, gyenge a marketing-stratégiája. Rengeteg bort készítenek itt, de egyelőre nem észleltem, hogy jól reklámoznák a termékeket. Magyarországról azt tudom, hogy a legnagyobb kanadai felvásárlónak nagyon rossz, gyenge minőségű bort küldenek. A probléma az, hogy így a borivó közönség azt gondolja majd, hogy minden magyar bor rossz, pedig meglehetősen jó nedűket tudnak készíteni. Hatodik-hetedik éve zsűritag vagyok a pannonhalmi bormustrán, és elmondhatom, hogy a magyar borok kitűnőek. Említhetném a villányi vagy a fehér borok közül a Balaton környékieket, de megbízható termelőtől az Egri Bikavér is remekelhet, emellett gyönyörű tradícióval rendelkezik, még legendája is van. – Hogyan sikerült beutaznia a világot, egészen pontosan hol járt? – Sok helyre hívnak borkóstolásra, és vannak vállalkozásaim is külföldön: minden kontinensen megfordultam már. Legutóbb például fél évet töltöttem Kínában, személyzetet kellett válogatnunk, betanítanunk. Chilében, az Andokban kétezer méter magasan kóstoltam bort. Az ottani borászat mellett egy gyönyöru, kristálytiszta, azúrkék tó van, gleccserekből táplálkozik. A torontói erdő alatt... – Meséljen a magánéletérol, hobbijáról! – Ami a magánéletemet illeti, szeretnék most már gyereket is. A feleségem is hamarosan kanadai állampolgár lesz. Kézdivásárhelyi születésuű, jelenleg Sepsiszentgyörgyön él. A mai napig sokat olvasok, angolul és magyarul is. Szeretem a történelmet és a földrajzot, de a szakmai magazinokat is folyamatosan lapozgatom, miután meglehetősen sokat adok az információgyűjtésre. Imádok politikai beszédeket olvasni és hallgatni. – Meddig van itthon, mivel foglalkozik ezalatt? – Egy hónapig leszek még az országban, de ezalatt is Egerbe utazom egy üzlettársammal találkozni. Legutóbb tavaly nyáron voltam itthon, azelőtt pedig az első tíz évben nem utaztam haza. Annak örvendek, hogy újra láthatom a családomat, édesanyámat, a húgomat – édesapám sajnos meghalt már. Szeretem a természetet, és Erdély nagyon szép hely. A tavak, folyók is érdekelnek, hiszen szeretek halászni. Ez nincs meg Torontóban. Az egy modern nagyváros, felhőkarcolókból áll, ott az erdő alatt nem lehet húst sütni és kellemesen borozni.