A Múzeum körút mögött szalutált 16 pincészet 50 borát hozta el a Nagyelőadóban összegyűlt Lounge Trip keretében. A több száz kilométerre ízutazó tripperek aztán nem csak a hangulatot kapták el egymástól, hanem a Tokaj Renaissance Egyesület emblémázott kóstolópoharainak üvegszárát is. A zenei aláfestést szolgáló elektromos és rezesbandák hangereje viszont megint elnyomta a baráti beszélgetések és szakmai eszmecserék varázsát. Kár érte, hogy üvöltözni kellett az Alanától Tinonig vezető körúton. Kilenckor már minden kiállító összepakolt, pedig a jókedv tetőfoka sokak számára még nem érkezett el.

Mákos lecsó, vagy fahéjas pörkölt?
Ám akadt, aki ezalatt az egy órás csúszással kezdődő mesterkurzusokon koptatta nyelvhegyét és a földszinti Kiselőadó iskolapadozatát. Elsőként gasztronómiai kalandozás kezdődött a tokaji borokat különböző étek-kreációkra hangszerelve. A bekínált 8 féle bor közül elsőként a Füleky Furmint frissessége ropogtatta meg a bimbajakat, hogy a valóban jópofa francia séf, a „ratatouille egyéniség” Christophe Deparday brilliáns antréját előkészítse. A Pierrot Étterem ízguruja framagyang (azaz francia, magyar és angol) nyelven konferálta fel készítményeit és ez már önmagában élményszámba, aztán az élmény számba, sőt szekérútra ment.

A palacsinta tésztába tekert, füstölt lazacrolád karamellizált birsalmakockával és a résztvevők között hangos tetszést kiváltó macskapöcs paprika emulzió kohéziója igazán gourmand telitalálatnak bizonyult, amit a következő három fogás közül sajnos már semmi sem közelített meg. Erős kezdés után erős visszaesés volt a tejszínes kucsmagomba mártásban tempózó csontos csirke, amit még Dusóczky Tamás pohárból kiugró és kemény dongájú 1999-es száraz szamorodnija sem repített egykönnyen gyomorba. A Belga által megénekelt nektár csepegtető Áts Karcsi cuvée-je hagyományos adu ász, ám a lengyelek bigosának mintájára készült káposztás fogás a mogyoró darabkákkal megszórt és rágóssá sikeredett fácán mellen (?) mellesleg bitangul elsiklott. Sajnos a marsall bot fakanalát átvett Litauszki Zsolt, a 21 Étterem konyhatündére szégyen-szemre éhesen hagyott, pedig nyolcezerért mennyi whopper menüvel ELTElhettem volna innen ötven méternyire az Astoriánál.

No, de a feketeleves is nyomott egy magyartalan puszit és török cselek helyett gyaur főétel gyarló képében érkezett... Az már önmagában furcsaság, hogy a szortiment komolyodását jogkövetően összeállítva csak az 5-6 puttonyos aszúk jöhettek kísérni a malacpofából, velőből és körömből főzött remixet. Kehely helyett ekkor legszívesebben a vadászpuskámat töltöttem volna újra, mert a beharangozott reload újra gasztro-gondolása csúnya mellélövésként pattant le a házigazda bölcsészek zöld táblájáról. Mint Michelin-csillagokat lehozni az égből, olyan merész és kudarcra ítélt próbálkozás volt ezeket a húsokat csillagánizzsal, fahéjjal, szegfűszeggel, gyömbérrel, római köménnyel, kardamommal és mandarinhéjjal fűszerezni. A padtársak is sorban tolták vissza az émelygéssel és maradékkal teli mélytányérokat, de ezen a szájízen már a grátisz meglepetés fehér csokis golyóbis és az indonéz törpe vanília pikáns zamathozama sem enyhített. Tisztelt séf urak! Ígérem, legközelebb mákos lecsón szocializálódom!

Retro 2006
Az utolsó nyeletek után korgó gyomorral vágtunk neki a péntek este második mesterkurzusának, ahol a 2006-os nagy évjáraté volt a főszerep. Dr. Molnár Péter aktív levezetése által megtudhattuk, hogy a tárgyév szüret előtti két hónapja alatt összesen 3 mm csapadék esett és a száraz ősz miatt még az erre kevés hajlandóságot mutató hárslevelű is szépen betöppedt. A vénasszonyok nyara ellekvárosította a lilába hajló szőlőszemeket és a meleg klíma magukat a magokat is barnává, sőt ropogóssá áldotta. Koncentrált termés következett tehát, amely a magasabb puttonyszámnál hatványozottan jelentkezik. A 9 boros felhozatalból így mindössze egy „ötös aszú” bontogatta szárnyait. A hosszabb lecsengésű Patrícius, a 13,9-es savat produkáló Dereszla, a 306 gramm maradék cukros Alana aszúesszencia és a Nobilis furmint többségű nedűje ilyen múlttal mind-mind ígéretes jövő előtt áll. Kinyílásuk zigóta fázisa már most gyönyörködtetni enged, de tíz év múltán kamaszodva még pajzán pedofíliára is hajlandó volnék mindegyikükkel. A gondolati fajtalankodást számos hegyaljai borász (Bárdos Sarolta, Lenkey Géza) koccintotta végig és ők is igazolták a felettem ülő Zwack Izabella szavait: „sehol a világon nincsen ilyen savtartalom az édes borok kategóriájában, mint Tokajban!”

Vinum Regnum, Rex Vinorum. Megyek, rántom a tinórum!