Jó egy ilyen póbafőzés, egy csomó olyan dolog kiderült, amit eddig nem gondoltunk, és előfordult egy olyan baki is, ami szerintem csak paródiákban van: elcukroztuk a levest :-) Mentségünkre csupán az szolgál, hogy nem cukrot tettünk bele, hanem cukros vízzel öntöttük fel. Mikor a leves gazdája, Lorien észrevette a hibát, a következő mondatot intézte hozzánk: (tizennyolcas karika) bzdmeg! édes a leves! Dőltünk a nevetéstől.


Tudom, hogy nem szép dolog magunkat fényezni, de komolyan mondom, hogy nagyon finom lesz minden, amit főzünk! Chili kukoricapüréje kacsazsíron pirított vargányával készül majd, most rókagombával ettük. Bár inkább előétel, de szerintem sokan választják majd főételként is.

Lorien juhtúrós gombóclevese, valami zseniális! Nekem nagyon nagy meglepetés volt ez a leves, mert bevallom, hogy inkább a húsos leveseket szeretem, de ez annyira kerek, hogy kívánni sem lehet jobbat.

Horasz őzpörköltje enyhén csípős, boróka nélkül készült, de volt egy pici édessége mégis a zöldségeknek köszönhetően. Annyira el lett találva, hogy egy csipet só, vagy egy grammal kevesebb erős is csak rontott volna rajta. És ha még a sztrapacskát is hozzá képzelem! Jaj nekem!

Péter Anna bárányt grillez majd mazsola csatnival. Tőle csak egy mondatot idéznék, amit sajnos nem tudott gyakran ismételgetni, ugyanis nem mócsingos a bárány: jaj, maradjatok csendben! Találtam egy csodálatos mócsingot. Hú, de finom!

És marad az én bobájkám a végére, amiről kiderült, hogy sajnos az elképzelt fagyimat kitelepülős-nagykonyhás körülmények között nem lehet előállítani, így marad a sima bobájka vaníliafagylalttal, hozzá tokaji aszús aszalt szilva kompóttal.

Gyertek augusztus 15-én Erdőbényére!