A lisztharmat-veszély mellett az egyre növekvő borimport is fejfájást okoz a hazai termelőknek, akik a tavalyinál nagyobb termésre számítanak az idén. A villányi régióban termelői összefogással és komoly EU-forrásokkal milliárdos fejlesztésre készülnek.

A szüret a korai fajtákkal már az augusztus 20. előtti héten elindult, és jelenleg úgy tűnik, a tavalyinál 20 százalékkal nagyobb termés várható - tájékoztatott Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára. Hozzátette: az idén akár 3,5 millió hektoliter felett is lehet az újbor mennyisége, ám ha az időjárás csapadékosra fordul, a lisztharmat-fertőzések még jelentős terméskiesést okozhatnak. A növényegészségügyi gondok a termelést is jelentősen drágítják: a gyomok, a peronoszpóra és főleg a lisztharmat elleni fokozott védekezés miatt a gazdák a hektáronkénti 0,6-1 millió forint helyett akár 1,5 millió forint kiadással is számolhatnak az idén - véli Demeter Novák Endre, a kézműves borászatban utazó mádi Demetervin tulajdonosa. A 2008-ra várt termés egyébként nem számít kiemelkedőnek, hiszen hárommillió hektoliter a hazai piacon elkel, 600-700 ezer hektó pedig különösebb nehézségek nélkül exportálható.

Hol lehet 400 ezer hektó olasz bor?

A HNT főtitkára szerint aggasztó méretű az import, hiszen a termelők úgy vélik, a 260 ezer hektoliteres behozatal immár meghaladja azt a szintet, amit választékbővítésnek, kereskedelmi viszonosságnak lehet tekinteni. Míg az áruházak polcain gyakran feltűnő dél-amerikai borokkal szemben nincsenek ellenérzéseik, addig a leginkább piaczavarónak az olcsó olasz tömegborokat tartják, amelyekből a hazai adatok szerint 120-140 ezer hektoliter érkezhet Magyarországra. Miután direkt piacvédelemre nincs lehetőség, a borászok egyetlen dologra apellálhatnak: azt kérték a szaktárcától, hogy vizsgálják meg a behozott készleteket, illetve a forgalombahozatali szabályok betartását. Nem biztos ugyanis, hogy a forgalmazók minden esetben feltüntetik az értékesített bor külföldi eredetét, illetve befizetik a forgalomba hozatali járulékot. A hegyközségek gyanakvásának alapja, hogy az olasz adatok szerint félmillió hektoliter bor kerül a magyar piacra, vagyis a két statisztikai adat közötti közel 400 ezer hektós differenciára egyelőre nincs magyarázat. Az ilyen, szürke zónába tartozó borok az olcsó, flakonos borokat forgalmazó üzleteken kívül a vendéglátóhelyeken is feltűnhetnek, ám a HNT nem tud olyan vállalkozásról, amely az olasz bort magyarként adta volna tovább. Ha értesültünk volna ilyen cégről, megtettük volna a szükséges bejelentést - mondta Horváth Csaba.

Répacukor-átok a borokon

Ami a külpiacokat illeti, a szakember szerint Magyarország adottságai jobbak a fehérborok tekintetében, mint a vörösök esetében. Egyrészt a kékszőlőkből világszerte túltermelés mutatkozik, másrészt a fehérborok között az olyan világfajtákban is tudjuk hozni a nemzetközileg versenyképes minőséget, mint a sauvignon blanc, a chardonnay vagy a rajnai rizling, de exportképesek a hazai specialitások, azaz a cserszegi fűszeres, az olaszrizling, a furmint és a hárslevelű is. A külpiaci lehetőségek ugyanakkor rosszabbodtak, hiszen a kilencvenes évek közepe óta Magyarország nem áldozott érdemben marketingre, miközben a verseny élesebb lett, ráadásul az erős forint is inkább a behozatalt segíti, semmint a kivitelt. Demeter Novák Endre az exportlehetőségekről szólva élesen kritizálta azt a magyar termelők számára korábban Brüsszelben kivívott engedményt, amelynek révén répacukor hozzáadásával továbbra is lehet növelni a bor alkoholtartalmát. A borász szerint a szárazcukrozás is közrejátszik abban, hogy nincs érdemi külpiac, és ezért számít szinte szitokszónak külföldön a magyar bor.Horváth ugyanakkor úgy látja, az ár- és minőségi kategóriák terén érezhető némi előrelépés külföldön, egyes magyar termékek már a közepes árfekvésben versenyeznek, ám látszik, hogy sokkal nehezebb magasabb polcra kerülni, mint egy új piacra betörni. Hozzátette: a nemzetközi piacokon nem csak az árak, hanem a szolgáltatások is versengenek, azaz fontos a marketing-aktivitás, a promóció, az egységes megjelenés, valamint a vendéglátósok beutaztatása vagy a szakújságírók megnyerése. Ezen eszközöket eddig csak szőrmentén alkalmazta Magyarország, de a már említett forgalomba hozatali járulékból képződő marketingalap talán segítséget jelent majd. A főtitkár azonban úgy véli, ebből a forrásból elsősorban a hazai vevők megnyerésére kellene áldozni.

Vízelvezető úthálózat épül a villányi borvidékenA tavalyinál szerényebb mennyiségű, illetve a 2006-2007-es kiemelkedő minőségtől elmaradó termésre számít Nagy Gergely, a villányi borvidék hegyközségi tanácsának titkára. Bock József ugyanakkor igen optimistán nyilatkozott: a borvidék egyik legnevesebb borászának szőlőiben rendkívül jó, a tavalyival körülbelül megegyező minőségre van kilátás, míg az, hogy a termés mennyisége mekkora lesz, csak a szüret közben derül majd ki. A villányi régió termelői egyébként komoly beruházásra készülnek: uniós forrásokra pályázva a talaj erózióját lassító vízelvezető rendszerek kiépítését, felújítását tervezik. Az egymilliárd forint körüli értékű fejlesztések számlájának legfeljebb háromnegyedét az EU állja, a többit a termelők, a három érintett hegyközség, valamint a villányi, nagyharsányi és kisharsányi önkormányzat adja. A tervek szerint jövőre induló projekt érdekében legalább ezer termelő - a fél-egy hektáron gazdálkodóktól kezdve a neves cégekig (Bock Pince Kft., a Wunderlich Borászati Kft., a Csányi Pincészet Kft., a Gere Pincészet és a Vylyan Szőlőbirtok Zrt.) bezárólag fogott össze, így 14 kilométer olyan kő-, illetve betonburkolat kerülhet az önkormányzati tulajdonban lévő utakra, amely amellett, hogy a dűlőkbe való kényelmesebb eljutást teszi lehetővé, vápás vízelvezetőként is szolgál, vagyis az esőzések idején nem a települések "nyakába" folyik majd a víz.A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években voltak hasonló fejlesztések, ám az utóbbi évtizedben már nemigen, bár néhány éve Kisharsányban a Csányi Pincészet és a Vylyan, az Ördögárokban pedig a Bock Pince épített ki néhány kilométernyi vízelvezetőt, több termelővel és az önkormányzatokkal összefogva - mondta Bock. Hozzátette: a termelők számára a beruházás két-három év alatt megtérül.