Roppant szimpatikus és tanulságos találkozás volt, a hetvenes évek olasz borforradalmának kirobbantója, a "szupertoszkánok" atyja arról beszélt, hogy miért volt komolytalan az olasz bor 1970 előtt, hogy milyen kapcsolatban volt az itáliai borászat emelkedése - a firenzei borreneszánsz, ahogy mondta - az olasz gasztronómia világszintű térfoglalásával, hogy a divat olaszosítása milyen sokat jelentett neki és más olasz borászoknak, arról, "ha a hétvégén a Forma-1-ben nyer a Ferrari, az azt jelenti, hogy én ötven ládával több bort adok el világszinten".

A legjobb toszkán borvidékeken termel: Vino Nobile di Montepulcianót, Brunello di Montalcinót, Bolgherit és Chianti Classicót. A másik olasz elitborvidéken, Piemontban Prunottót, Umbriában Castello della Salát gyárt, és az utóbbi időben terjeszkedik az olasz dél felé is, Apuliában Vigneti de Sud néven próbálja meghonosítani a minőségi borkultúrát. Borainak egy része ma már Magyarországon is kapható, elsősorban a Bortársaság boltjaiban és jobb vendéglőkben. Pietro Antinori 1991 óta társtulajdonos a bátaapáti - korábban Mőcsényi, most: Tűzkő birtokban. Magánrepülőgépén látogatott ide, hogy a birtok állapotáról meggyőződjön.

Bátaapáti már nem része a szekszárdi borvidéknek, és nem is volt egy Wekler Ference, hogy átminősíttesse, így, hivatalosan a "tolnai borvidék" része. A Tűzkő birtok szépecske völgyben fekszik, Bonyhád és Bátaszék között fél úton. Mikor megérkezem, a márki még magyar és olasz kollégáival tárgyal, kis várakozás, majd könnyű ebéd után beülünk az egyik irodába beszélgetni. Kérdem, mennyi időnk van, ne aggódjak, válaszol, ez a repülő nem fogja itthagyni. Nekirugaszkodom, nem nagyon lehet mással kezdeni, mint a válság hatásával a világ boriparára. "A borászat azért nem szenved annyit, mint egy csomó más dolog a világon. Válság ide, vagy oda, bort azért isznak az emberek, ha a számokat nézzük, a borfogyasztás világszinten nem csökkent. Talán a legdrágább borok eladása csökkent, az emberek a korábbiaknál érzékenyebbek lettek a jó ár-érték arányra, a megengedhető luxusra. Átstrukturálódás persze van: ki gondolta volna harminc éve, hogy az Egyesült Államok lesz a legfontosabb borfogyasztó ország, és hogy komolyan kell számolni az ázsiai piacokkal?"

Mikor 2001-ben beszélgettünk, azt mondta, hogy az elmúlt negyedszázad borászati forradalmában többet fejlődött a bor és a borászat technológiája, mint az azt megelőző háromszáz évben összesen. (Ez az ő szájából hiteles, családja a XIV. század óta foglalkozik bortermeléssel, hatszáz év családi vircsaft keveseket hitelesít ebben a szakmában - vagy bármilyen szakmában.)

"Olaszországban az elmúlt két-három évtizedben forradalmat éltünk meg a bor frontján. Én persze - nem függetlenül Firenzétől és a hely szellemétől - jobban szeretem a történteket az olasz bor reneszánszának nevezni. Ahogy a XV-XVI. századi Firenze volt a művészeti-kulturális reneszánsz központja, úgy évszázadokkal később ugyancsak Firenze és Toscana lett az olasz bor újjászületésének centruma is. E reneszánszot megelőzően a bortermelésben elsősorban a mennyiséget vették figyelembe, ám a hetvenes évektől bekövetkező változás mágikus szava a minőség lett."

A csúcsgasztronómiai ízlés az évtized elején még a nouvelle cuisine és a fúziós konyha volt, mára viszont elmozdulás érzékelhető egyfajta science fiction, a molekuláris gasztronómia irányába. Borban ez mit jelent? - kérdeztem a Maestrót. "Ahogy akkor, úgy ma is a csúcsgasztronómia a jó bor promóciójának egyik legfontosabb médiuma. Az embereket érdekli az is, hogy ki, mikor, milyen technológiával készítette a bort. A ma egyre divatosabb, experimentális anyagkezelésen alapuló csúcsgasztronómia konvencióktól mentes, kísérletező szemléletre biztatja a borászokat és sommelier-ket." Kérdem, hogy ebben a majd tíz évben miként változtak az ízirányok, jól érzékeljük-e, hogy a vastagabb-tölgyes világ felől a gyümölcsösebb felé tolódik a domináns vörösborízlés, hogy a teljesen belesimuló, nem fás barrik háttere előtt magas alkoholú, de vidámabb karakterű borok kerülnek előtérbe? "Mindig volt fejlődés az ízekben, mindig mentünk egyik szélsőség felől a másik felé. Ezek a folyamatok persze akár évszázadosak is lehettek. Olaszországról beszélek most: korábban színben, extraktban, alkoholban könnyű borokat gyártottunk hoszszú-hosszú ideig, gyenge tanninú, kicsit oxidált borokat. Erre a válasz a hetvenes évek óta, én úgy hívom, a ťmonumentális borokŤ voltak, mély színekkel, markáns, koncentrált, tanninos ízvilággal. Azt mondogattam, vannak fehér-, rozé- és vörösborok, és vannak a fekete borok. Manapság viszont azt érzékelem, hogy megyünk vissza a normalitásba, abban az értelemben, hogy a bort valóban élvezni kell, ihatónak és nem csak kóstolhatónak kell lennie és nem kell neki piedesztál." Örömmel mondja tapasztalatát, megnőtt a fiatalok érdeklődése, divatos kóstolásra járni és nemcsak étkezéshez fogyasztani a bort. Divatos érteni a borhoz, akár tanfolyamra is menni, és divatosak a vaktesztek.

A borász, mint rocksztár - mondom, - ez is veszélyes lehet persze - mondja. "A borász földközeli ember, de természetesen, mint minden másban, nagyon fontos a személyiség a borászatban is. Az emberek rájöttek, hogy a minőségi borok az általános életminőség részei lettek. A jobb életminőség nemcsak szebb házat, nagyobb autót jelent, de az értékelni tudását annak, amit az élet nyújtani tud. Ez aztán a szép zenétől, a természet és a művészet élvezetén át az egészségesebb és jobb étkezésig tart. Mindezt elegánsan, stílussal, és szükségtelen talán mondanom, hogy ebbe az elegáns borok is beletartoznak."

A toszkán őrgróf a rendszerváltás óta érdeklődik a magyarországi lehetőségek iránt. Miért Tolnában, és nem mondjuk Villányban vagy Tokajban szerzett érdekeltséget? "Szerintem Tokaj az egyik legszebb bortáj az egész világon, de mi ťasztali borokraŤ specializálódtunk Toscanában is, nem akartunk eleve híres helyre menni, és nem bántuk meg, hogy Tolnába jöttünk." Kérdem, hogy a Tűzkő pincét azért csatolta az Antinori-rendszerhez, mert magasabb, üdébb, illatos fehérekkel - amilyen például az általa kedvelt fűszertramini - kívánta bővíteni a szortimentet? "Igen. Nagyon-nagyon elegáns olasz éttermek is érdeklődnek például a tramini iránt, melyet sokszor aperitifnek ajánlanak, vagy a megbecsült vendégeknek üdvözlőitalként kínálják."

Megbízható vélemények szerint a rendszerváltás után az első eredmények 1993-ban mutatkoztak a magyar borászatban. Ugyancsak megbízható vélemények szerint az uniós csatlakozás, 2004 után újabb, immáron másodgenerációs reménykeltő fejlemények is bekövetkeztek és borversenyeken szép eredményekkel is büszkélkedhetnek különböző magyar borok. Tudva azt, hogy egy bortermelő ország termésének több mint felét maga fogyasztja - Olaszország nem kis termőterülete gyümölcsének 55 százalékát -, szerinte miért van az, hogy a magyar bor a nemzetközi értékesítésben még nem érte el a nemzetközi felső középszintet? - kérdeztem.

"A magyar asztali bornak nagyon hoszszú ideig nagyon rossz volt a reputációja a nemzetközi piacokon és ezt nehéz meghaladni." Erre a válaszra számítottam. Igen ám, de a nyolcvanas évek közepén a hasonló adottságokkal rendelkező Ausztriát egy súlyos következményekkel járó borhamisítási ügy, az úgynevezett glykolbotrány is sújtotta. Ez lenullázta az osztrák bortermelés külgazdasági esélyeit. A kilencvenes évek második fele óta azonban az osztrák borászat ismét szépen csillog, az igazi nagyok (Francia-, Olasz-, Spanyolország és az újvilág nábobjai) mögött, de talán a nagy múltú németeket is megelőzve Ausztria a felső-középkategória élmezőnyébe tartozik, tehát gyakorlatilag tíz év alatt meghaladták - borminőségben és kommunikációban - a glykolügyet. Magyarországon mindig arra hivatkozunk, hogy, hohó, itt negyvenévnyi pusztító kommunizmus volt. Azóta azonban eltelt húsz év, a jó adottságokkal és a tényleg becsülendő eredményekkel együtt sem sikerült lemosni a magyar borról a külföldön kialakult kedvezőtlen képet. Miért? - kérdeztem. - Az osztrákok rekordidő alatt megtisztították bortermelésüket a glykolügy után, és nagyon koncentrált kommunikációt folytattak. Ez Magyarországnak nem sikerült. Ausztria, mint ország, mint a turizmus célpontja, vendéglátó- és szállodaipari hely nagyobb elismertséggel rendelkezett, mint Magyarország, ezért az imidzskorrekció könnyebben ment nekik. Másrészt nem a legelkényeztetettebb uniós piacokon van a magyar bornak komoly kereskedelmi esélye. Olaszországban például a fogyasztók zöme még mindig elég soviniszta, sőt regionalista, a francia pezsgőn kívül más külföldi, de akár más régióbeli olasz borászati termékre is csak mérsékelten kíváncsi. Pozitív jelenség persze a fiatalok kíváncsisága, de ezzel még nem lehet kereskedelmi áttörést elérni. Fontos viszont, hogy a következő 20-30 évben egymilliárd új luxuscikkfogyasztó jelenik meg a világpiacon, főleg az Egyesült Államokban, Kínában, Japánban, Oroszországban. A hagyományos borországoknak erre figyelniük kell - fejezi be a beszélgetést.