Nem egyszerű a hírt feldolgozni, de azért tegyünk egy próbát: néhány település azért akar kilépni a világörökség részének beválasztott tokaji borvidék közösségéből, mert fejlődni szeretne. Nálunk már a világörökség sem elég jó? Nem bizony, mert nem hoz elég pénzt a konyhára.

Ezt ki is nyilatkoztatták ünnepi szóval az érintettek a keddi Népszabadságban, ahol Tállya, az egyik érintett település polgármestere konkrétan el is sírta bánatát, miszerint nem épülhetnek ipari üzemek Tokaj-Hegyalján, pedig azok létfontosságúak lennének a kistelepülések számára. Ugyanis azok nagyobb számban tudnának munkát biztosítani az ott élőknek, mint az egyébként preferált idegenforgalom, és a borászat. Ezért tehát azt fontolgatják, hogy kilépnek a tengernyi lehetőséggel kecsegtető világörökségi területből. Pedig Magyarországon nincs olyan temérdek sok hely, amely fenn van a világörökségi listán (a világban összesen 878 világörökségi helyszín van, ide kattintva letölthetnek egy térképet a listával).

Egy ország büszkesége és baja

A dilemma tehát roppant egyszerű. Van ugyanis egy szabályozás, amely valóban lecsökkenti a falvak lehetőségét, de korántsem olyan mértékben, mint ahogyan az a napilapban megjelent. Az ügy tehát azzal folytatódik, hogy végre a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is megszólal. Szerintük a Világörökség először is nem holmi regionális ügy, hanem az egész ország belső gondja: Magyarország értékeinek világörökségi elismerése, és – a világörökségi értékek megőrzésével – ezen elismerés fenntartása országos, nemzeti jelentőségű ügy. Miközben az értékek megóvása valóban jár bizonyos korlátozással is, a világörökségi elismerés mással nem pótolható ismertséget és vonzerőt biztosít, mégpedig nemcsak az adott helyszínek, de az egész ország számára is – mondta ki az erkölcsi ítéletet a hivatal.

Azt pedig, hogy ne lehetne fejleszteni, és hogy a világörökségben vállalt szerep miatt esnének el a települések a lehetőségtől egyértelműen cáfolta a KÖH. Szerintük az értékvédelem ugyanis nem jelenti azt, hogy a világörökségi területen ne lehetne akár nagyszabású fejlesztési programokat is megvalósítani, azt viszont igen, hogy ezeknek a fejlesztéseknek a világörökségi értékek megőrzésével összhangban kell megvalósulniuk. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal közleményében olvashatjuk: az örökségi értékek hosszútávon fenntartható, fajlagosan sok emberi részvételt igénylő fejlesztések alapjául szolgálhatnak, és ez érvényes a Tokaji Történelmi Borvidék kultúrtáj világörökségi helyszínre is.

Mit tehetnek, ha nem kell nekik?

Ez mind szép, meg jó, de mégis mit lehet tenni, ha valamelyik település úgy dönt, mégis kilép a területből? Másrészt pedig: tudják-e egyáltalán, hogy melyek azok a pontos kötelezettségek, és a jogok, amik a világörökségbe való tartozással járnak? Nos, a világörökségi helyszíneken az értékvédelem és a szükséges fejlesztések összhangját az úgynevezett Kezelési Tervben rögzítettek végrehajtásával lehet és kell megteremteni.

Annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson, a KÖH is szükségesnek tartja a jelenlegi Kezelési Tervnek – az érintett szereplőkkel, így kiemelten az érintett önkormányzatokkal – közös áttekintését, szükség szerinti továbbfejlesztését; ezért a közeljövőben erre vonatkozóan helyszíni egyeztetés-sorozatot indít. Azaz összejönnek a környék polgármesterei, és meghallgatják, hogy milyen lehetőségeik vannak az egyedülálló lehetőségeik legteljesebb kihasználására. Amint a KÖH-től megtudtuk, a fejtágítás során várhatóan napirendre kerülnek a világörökségi helyszínek kezelésének szabályait is megerősíteni szándékozó, valamint az e helyszínekkel kapcsolatos új, részben finanszírozási jellegű eszközöket megfogalmazó készülő új jogi szabályozás szempontjai és lehetőségei is.

Törölhetik a listáról?

Ráadásul úgy néz ki, a kedves illetékesek nem is tudják, hogy ha sokáig veszekednek, és valóban önkényesen ki-kilépkednek a területből, az felettébb komoly következményekkel is járhat: Erre vonatkozóan azt kell tudni, hogy bármely világörökségi területnek, és különösen az úgynevezett „magterületének” egyoldalú csökkentése a teljes helyszínnek a Világörökség Listáról való törléséhez vezethet – tudtuk meg a KÖH-től. S hogy mennyire nem csak üres szavak vannak a szabály mögött, azt a következő példa nagyon szemléletesen mutatja. A Világörökség Bizottság tavaly Új-Zélandon, elfogadott egy döntést: az Ománban található Arab Nyársas-antilop Rezervátumot törölték a Világörökség Listáról, miután Omán jelentősen lecsökkentette a világörökségi területként nyilvántartott rezervátum területét.

Csak remélni tudjuk, hogy végül megtalálják a terület vezetői a legjobb megoldást, és hasonló szankció még csak szóba sem jön.