Első, nagyjából félholdas birtokához szülői örökség révén jutott, ma pedig már egy hektáron termel. Ez, ha dolgozni kell rajta, soknak, ha megélni kellene belőle, kevésnek tűnhet. A szakember szerint azonban nem a mennyiség, pontosabban nem a birtokméret a lényeg, hanem a minőség. E szemléletet igyekezett népszerűsíteni az elmúlt hetekben a térség településeit járva, Mit ér a bor, ha zalai? című előadás-sorozatával is. De tényleg, mit ér a zalai bor?

- Ez azért annyira nem egyszerű kérdés, nem is lehet egyetlen mondatban megválaszolni - mondta Förhénci Horváth Gyula. - Érdemes onnan indítani, hogy vajon milyen manapság a szőlő- és bortermelés ár-érték aránya, a piaci helyzet? Ennek érzékeltetésére hadd mondjak egy példát. Egy évi termésből, négyezer liternyi bor árából édesanyám Kiskanizsán, a Pápai utcában egy komfortosnak mondható házat tudott venni pajtával, istállóval, 600 négyszögöl telekkel - 1944-ben. Nem mondom, hogy ez napjainkban lehetetlen, de annyi bizonyos: neves termelőnek kell lenni hozzá, kiváló minőségű, jó áron értékesíthető borral. Mondjuk, egy Bock József-féle Cuvée Capellából össze lehet hozni... Öt-hatezer palack, darabja tízezer forintért. Én egyébként éves szinten négyezer liter bort termelek, ezt a mennyiséget itt, a Förhénci-hegyen lévő kis kóstolópincémben el is kóstoltatom. Ennek a bevételéből még a telek ára sem jön ki...

A hegyközség elnöke szerint a minőségi termelésre való átállás kapcsán az elmúlt években komoly fejlődésen ment át a szőlőtermelő- és borásztársadalom, ám még mindig van, és (valljuk be kell is) hová fejlődni.

- A gazdák nagy része beállt a sorba és megértette, hogy csak folyamatos szakmai fejlődéssel és minőségi borral lehet talpon maradni a piacon. Az emberek többsége egyébként errefelé szinte ösztönösen ért a szőlőtermeléshez. Ám gyakran néhány nap felkészületlenséggel, kapkodással tönkreteszik az egész éves precíz munkát. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy a szőlőt botanikus kertnek is beillő módon gondozott, ápolt ültetvényben megtermeled, leszüreteled, beviszed a pincébe, jól-rosszul feldolgozod, kierjed, ahogy kierjed, aztán a végeredmény egy olyan bor, amit még te magad sem szívesen iszol. Úgy tapasztalom, a gazdák többsége a sok kudarc miatt hagy fel a szőlészettel, miközben tipikus hibákat követnek el. Például: nem megfelelően konzervált hordókban kezdjük el kierjeszteni az újbort, abból biztos, hogy semmi jó nem sül ki. A másik gyakori hiba, amikor elkezdjük ugyan a szüretet, aztán meg félbe hagyjuk, mert másnap már a munkahelyre kell menni. A leszedett alapanyag pedig ott marad a pincében, kádban, a műszak utáni kipréselésig. Ugyan az áztatás fontos momentum a borkészítésben, ám csínján kell bánni vele. Túlzott áztatás során a must savai a finom illat-, aroma- és zamatanyagok mellett már sok minden mást is kiszednek belőle, aminek következményeként egy olyan ízvilággal kezdődik meg az erjedés, amit később nem lehet a borból kiűzni. Helyrehozhatatlan hiba. Összességében megállapítható, hogy a szőlészetet és a borászatot nem lehet félszívvel, kellő szakmai alázat nélkül csinálni. A borkészítés még nagyobb tudatosságot, türelmet, ráfordítást, odafigyelést igényel, mint a szőlő megtermelése, hiszen a bor élő anyag, lélegzik. Aztán ott van még a szakmai fejlődés kérdése is: sok gazda megrekedt a két világháború közti elméleti, gyakorlati és technológiai színvonalon. Ez akkor nagyon is magas nívót jelentett, ám azóta sok minden megváltozott, így a borok iránti igény is - mondta a szakember.

Förhénci Horváth Gyula szerint ahhoz, hogy ma a fiatalok által szívesen fogyasztott bort tegyünk az asztalra, meg kellene őrizni az elsődleges illatokat és a zamatanyagokat, a gyümölcsös jelleget. Mint mondta, ez nem véletlen, abból fakad, hogy a mai generációk gyümölcsleveken nőnek fel, s minden italban ezeket az ízeket keresik. A trendet felismerte a szeszipar is, nem véletlen, hogy a szeszes italok ma mindenféle gyümölcsös ízesítéssel készülnek. Nos, ha versenyképes akar maradni, ezt az irányzatot kell követnie a borászatnak is, hogy biztosított legyen a borfogyasztók utánpótlása.