Idén rekordszámú kiállító - kb. 250 - és több ezer látogató vett részt a fesztiválon, a jelenlét évről-évre növekszik. Maga a rendezvény egy kiállítás-sorozat része, melynek további helyszínei Boston és New York.

Idén először jelentünk meg magyar asztallal, kiállítóként a fesztiválon, melyet Nagykövetségünk Kereskedelmi Irodája támogatott. Az asztal finanszírozási költsége 800 USD volt, a borokat az importőrök ingyenesen biztosították rendelkezésre. A rendezvényen elsősorban azért jelentünk meg, hogy felmérjük, érdemes-e ezen jövőre megjelenni és megfelelő információt tudjuk szolgáltatni az érdeklődő Magyar pincészeteknek. A fesztiválon sikerült a magyar borok egy viszonylag széles körű és jó választékát bemutatni, amelyben helyet kaptak a világfajták - például pinot noir, pinot gris - és tipikus magyar fajták - irsai olivér, cserszegi fűszeres és kékfrankos - is.

Az érdeklődés a magyar borok iránt - mind a szakma, mind a közönség részéről - meglehetősen nagy volt. A borok újdonságot jelentettek, általában pozitív visszhangot váltottak ki, Takler Ferenc 2003-as Regnumjáról pedig egyenesen szuperlatívuszokban beszéltek. Mind a szakma, mind a fogyasztók részéről kiemelkedő érdeklődés volt tapasztalható a pezsgők iránt.

Pozitívum, hogy az első kiállítási napon 12-14 óráig kizárólag a szakma nyert bebocsátást a rendezvény színhelyére. A szakma részéről meglehetősen nagy számban jelentek meg - elsősorban Marylandből, Virginiából és DC-ből - importőrök, nagykereskedők, borszakírók, bloggerek és a vendéglátóipar képviselői. Valójában ez a kiállítás legérdemibb része, alkalmas konkrét üzletek megkötésére, megfelelő feltételek - legtöbb esetben disztribútori jelenlét - mellett konkrét megrendelések felvételére is.

A rendezvény második fele a nagyközönségnek szólt. Itt az egyik legnagyobb tapasztalat, hogy rendkívül magas volt a fiatal - 25-40 év közötti - résztvevők aránya. A fesztivál ezen részéből véleményünk szerint akkor lehetne profitálni, ha megfelelő mennyiségű és minőségű információs anyagok, prospektusok állnának rendelkezésre, és amennyiben a fogyasztót el tudjuk juttatni a borhoz. A jövőbeni esetleges megjelenéshez mindkét téren egyértelműen javulni szükséges. Utóbbi vonatkozásban az alapvető probléma egyébként ott van, hogy általában a disztribútor rendelkezik naprakész információval arról, hogy a kiállított borok hol szerezhetők be a kiskereskedelmi forgalomban (webáruházakat is beleértve). Amennyiben az importőr a kiállító, úgy ezen információ megadása nehézséget okozhat; legtöbbször a disztribútor elérhetőségét tudja csak rendelkezésre bocsátani, ahonnan az érdeklődő saját kezdeményezésére további információt nyerhet a bor kiskereskedelmi jelenlétével kapcsolatban. Meglátásunk szerint mindez konkrét értékesítési lehetőségtől fosztja meg az importőri minőségben jelen levő kiállítókat.

A bemutatott portfolióban tokaji bor nem szerepelt. Véleményünk szerint ez a jövőben még olyan indokkal sem tartható fenn, hogy a figyelmet más borvidékek boraira irányítsuk. Mind a fogyasztó, mind a szakma keresi a tokaji bort, a legtöbben csak hallottak róla, és szeretnék kóstolni is.

Több kiállító ország - például Spanyolország és Argentína - borvidékenként egy vagy több asztallal képviseltette magát, rendkívül impozáns benyomást keltve. A Wines of Argentina a fesztivál egyik kiemelt szponzora is volt.

Minden nap sor került olyan eseményekre, amikor neves szakírók - például a Washington Post borkritikusa - borokat mutattak be a közönségnek. Az ilyen bemutató szponzorációs jellegű, és kiemelt figyelmet irányíthat egy-egy pincészetre.

A fesztiválnak nincs borverseny jellegű része, a kiállított borok nem kerülnek díjazásra, minősítésre.