Gusteau Kulináris Élményműhely

Rejtő Jenő jellemezte műveiben a hirtelen felbukkanó női főhőst ciklonnak, rejtélyesnek, mindent elsöprőnek. Nem szeretnék a dolgok elébe menni, de valahogy egész este ezek a sorok motoszkáltak a fejemben.

Rejtőnél maradva vágjunk bele a közepébe. A helyszín, a Mádi Udvarház titokzatos volt, mint az Iráni Fennsík, a borok kecsesek, mint a Tűzföld, az ételek pedig magukkal ragadtak, mint a legdurvább cunami. Az Udvarház hibátlan. Végig ott bujkált bennem a kisördög, hogy mibe tudnék jó magyar szokás szerint belekötni, hibát találni, de hamar be kellett látnom, hogy lehetetlen vállalkozás megtalálni a hely Bermuda háromszögét.

Rövid ismerkedést követően végül mi is eltűntünk, mint sok hajó és repülő az említett földrajzi szélességen, de minket nem a hullámok fedtek el, hanem a pince boltozata, ugyanis földrajzi felfedezőkhöz méltón alászálltunk az ismeretlenbe, azaz a pincébe, hogy először hordóból kóstoljuk a 2010-es év termését. Az elmúlt esztendő viszontagságait ismerve fel voltam készülve egy magyarázkodós kóstolóra, ahol még kialakulóban lévő borokat mutat be a borász, mint átlagos bizonyítványát félévkor a nebuló. De ekkor jött a meglepetés, mint Cook kapitány előtt Ausztrália még Terra Incognita korában. A borok csodálatosak, mint a Sagrada Familia, gazdagok, mint egy maharadzsa és felfedezésre várnak, mint a Góbi sivatag. Hogy ki az az ifjú borász, aki az évjárat zavaros tengerén ilyen nyugodt hordókba terelgette a birtok borait? Ő nem más, mint ifj. Szepsy István a Szent Tamás főborásza. Na hallod, mondhatnák most sokan, nem esett messze az alma a fájától. Így igaz, az ifjú, apjához hasonló lelkesedéssel és mélységes elhivatottsággal beszél a borokról, melyek kortyról-kortyra rabul ejtenek, mint a Gízai piramisok. Szakemberekkel a fedélzeten evezünk tételről tételre és a közben felmerülő kérdések sorra választ kapnak. Meg vagyunk lepve és le vagyunk nyűgözve. Nem hiába hallani sokfelől, a 2010-es év nem volt kedvező, de aki jó érzékkel alkalmazta a növényvédelmet és jó időben tudott a tőkékhez nyúlni, az tudott szép alapanyagot is szüretelni és ha igazán hozzáértő borász, akkor ebből tudni fog jó borokat is készíteni. Persze nem nagy mennyiségben, hanem módjával, türelemmel. Egy jó évben nem nehéz jó bort készíteni, egy rossz évben azonban kiderül kinek volt eddig szerencséje a borkészítésben és ki az, aki érti is a szakmáját. Úgy tűnik a Szepsy család minden tagja érti a mesterségét és a legmagasabb szinten műveli.

Ezt követően élményekkel feltöltődve szálltunk fel, mint Zeppelin gróf a léghajóján. Az udvarház tágas étkezőjében ekkor már terített asztal várt minket és egy újabb felfedezés. Harmath Csaba vezetésével vitorlát bontottunk, hogy elhajózzunk a kulináris élvezetek világába. Nem szakadtunk el azonban a boroktól sem, hiszen minden étel a pincészet 2009-es boraira volt komponálva. Hajószakácsunk, Gábor kitett magáért, hiszen a felszolgált ételek legalább akkora élvezetet nyújtottak, mint a hozzájuk kóstolt borok. Itt nem csak a borász érti a dolgát, de a chef is legény a gáton. Nem is tudom a vacsorát máshoz hasonlítani, mint amikor az első hajó visszatért az újvilágból megrakva krumplival, kukoricával, paradicsommal, paprikával és minden földi jóval, amit még az óhazában nem ismertek és az úri közönség először ízlelte meg a csodát. Mi is megízleltük a csodát! Nem könnyű kiemelni egy ételt a sok közül, de hosszas vajúdás után megszületett eredményként nálam a Dupla Vadkacsa Erőleves vitte el a pálmát, Balassa István borász barátunk az olajban konfitált harcsára esküdött, míg Hédinél a Gorgonzolás Körtesorbet volt a befutó. A szarvaspörköltet követő Mádili már csak hab volt a képzeletbeli tortán.

A vacsorát követő beszélgetés során még lehetőségünk volt belekóstolni a Hegyközi termékekbe is, melyek kizárólag a térségben termett alapanyagok felhasználásával készített termékek a pálinkáktól, a gombakészítményeken át a csokoládékülönlegességekig terjednek.
Az est végére tökéletesen révbe értünk. Le kell azonban szögeznem, hogy ez az élmény nem egyszeri, hiszen a Gusteau Kulináris Élményműhely rendszeresen szervez borkóstolókat és borvacsorákat a Mádi Udvarházban, vagy nagyobb társaságok akár időponton kívül is bejelentkezhetnek egy kulináris utazásra, vagy egy Szent Tamás kóstolóra.

Úgy döntöttem ideje kikötni és tapasztalatok alapján kijelenthetem, hogy egy új kikötő született Tokaj-Hegyalján, ahová nemcsak vihar idején, de napsütésben is érdemes horgonyt vetni és átadni magunkat az élvezeteknek, mert a Gusteau élmény maga az Öröm.