Külföldön is sikeres, de itthon is kapós prémiumkategóriás termékeket forgalmaz a Pannonhalmi Főapátság. A luxuscikkeket többnyire fővárosi üzletek árulják. A szerzetesi címernek borsos ára van, igaz, különlegességet jelöl: csokijukat bencés likőrrel töltik, szappanjuk saját termesztésű levendulából készül, gyógyteáik receptjei 300 évesek. A legnagyobb üzlet azonban a bor.

"A kommersz nekünk nem pálya" - mondja Hortobágyi T. Cirill, a Pannonhalmi Főapátság gazdasági irányítója, tisztsége szerint perjel. Cirill atya klasszikus szabású, fekete szerzetesi ruhában fogad miután leteszi a mobilt. Az intarziás asztalon minilaptopja és PDA-ja hever. Az apátság központjának prelatúrájában vagyunk, amit modern irodákban tárgyalónak szokás nevezni. Az atya szerint maradjunk inkább a "reprezentatív vendégfogadó" megnevezésnél.

Mindössze egy évtizede kezdett üzleti tevékenységbe az apátság, azóta ritka sikeres vállalkozásokat indítottak. Eddig minden bejött nekik. A perjel szerint egyszerű oka van annak, hogy csak - ahogy ő fogalmaz - prémiumkategóriás termékek gyártásába, gyártatásába kezdtek. "A főapátság neve érték, bizalmat kelt, ezeréves tradíció van mögötte". Vagyis egy jó márkanevet csak minőségi áruhoz akartak adni.

Cirill atya gyorsan helyreteszi azt a téves elképzelést is, miszerint a szerzetesség minden esetben a szegénységgel lenne azonos, egyben megmagyarázza, hogy miért üzletelnek. Magyarországon kétféle szerzetesrend alakult ki. Egyrészt a ferencesek, a kolduló rendek, akik adományokból kívánnak élni. "Ezek nem mi vagyunk" - mondja. Szent Benedek hívei inkább a bencés regulához tartják magukat, "ami kívánatosnak tartja", hogy a szerzetesek a saját munkájukból éljenek meg.

Alkoholos gyógyitalok a múltból

Nemcsak hogy megéltek, vagyonokat gyűjtöttek össze a bencések az elmúlt évszázadokban, csakhogy 1945 után államosították erdőiket, gabonaföldjeiket és állattenyésztő gazdaságaikat. Az egykori 600 ezer hektáros birtokból a rendszerváltás után kevés jött vissza, tehát befektethető vagyon nem maradt. A vállalkozás alapját néhány feudalizmus korabeli felcser-könyv és a levéltárak mélyéről előbányászott ősrégi recept adta.

Reisch Elek gyógyszerész szerzetes 1735-ben kézzel írt könyvét kezdi lapozni Cirill atya. "Unquertum ad membra" - olvassa a megbarnult oldalról, amit úgy fordít, hogy "egy végtagokra való kenőcs". A gyűjteményben ez csak egy bejegyzés a több mint 600 receptből, amik mellett csaknem ötvenféle gyógynövény alapú tea és alkoholos gyógyital összetétele is megtalálható. A perjel óvatos kézzel sorra veszi elő a hasonló német, latin, magyar és görög nyelvű bencés irományokat, amelyek a rend kiterjedt korábbi gyógyító munkájáról tanúskodnak. Szappanrecepteket például egy magyar nyelvű herbáriumban találunk "A koszrúl" című fejezetben.

Állatzsírral nem tisztálkodunk

"Úgy nyúltunk ezekhez, mint a háziasszony a szakácskönyveihez: az alap adott, de kis módosításokkal azért a saját szája íze szerint főz" - magyarázza Cirill atya az ősi receptek és mai termékek összetételének kapcsolatát. Konkrét példát kérünk. Jelenleg háromféle szappant forgalmaznak (mutatós fadobozban, 840-900 forint közötti áron), amelyekből az egyik levendulás, aminek alapanyagát évszázadok óta - így ma is - maguk termesztik a szerzetesek. Csakhogy a levendulát 300 évvel ezelőtt még állatzsírral keverték, így lett akkor ideális tisztálkodószer. Ma ettől a bencések, és az engedélyeztető hivatal is elzárkózott.

A gyógyítás kezdettől fogva a monostorok fontos szolgálatai között szerepelt egész Európában, Pannonhalmán már 1201-ből van erre vonatkozó hiteles iromány. Ennek megfelelően legelsőként néhány gyógyteával léptek piacra a bencések úgy tíz évvel ezelőtt. Közel ötven receptjükből nyolc került a luxusboltok polcaira. Aztán jött háromféle likőr (4000 forint 500 ml), az egyik a szerzetesek szerint gyógyító hatású. A másik kettő keserű- és meggylikőr.

"Mi a nevet apportáltuk"

Amikor eldöntötte a Pannonhalmi Főapátság vezetése, hogy kizárólag minőségi árukkal lépnének saját cégér alatt a piacra, egyben arról is határoztak, hogy ezek gyártásához megkeresik az adott területen általuk legjobbnak gondolt céget. Likőrjeiket egy agárdi pálinkafőzde égeti, a szappanokat Budán, míg a likőrjükkel töltött csokoládéikat egy külföldön tanult gyulai mestercukrász műhelyében készítik kézzel.

"Mi a nevet apportáltuk" - közli a perjel. Való igaz, az egész világon nem sok terméken olvasható a patinás jelzés, "A. D. 996", ami a gyártó vagy a forgalmazó alapításának évét jelöli. A név, a saját levendula és a receptek mellett a ma olyannyira fontos csomagolás is a bencések munkája, saját dizájnerük van erre. "Még arról is egyeztetnünk kellett, hogy milyen legyen az ezüstpapír, amibe a csokikat csomagoljuk" - emlékezik a tárgyalásokra Balogh László cukrász.

A bonbon- és pralinékészítést Nyugat-Európában elsajátító Balogh az Atque (latin szó, jelentése: és) márkanév alatt futó csokik minőségét a világ élvonalába helyezi. Belgiumból hozzák a 64 százalékos kakaótartalmú alapanyagot, a csoki kristályosodását pedig a másoknál megszokott glükóz helyett méz hozzáadásával akadályozzák meg. "Így sokkal emberközelibb és finomabb a csokoládé" - állítja a mestercukrász. A töltelékek alapjául a bencések háromféle különleges likőre szolgál.

Egymilliárdos borászat elrejtve

A legnagyobb üzlet mégis a bor. Mivel a leghosszabb múltra a szőlőtermesztés nyúlik vissza az apátság történetében, borászkodni mindenképp szerettek volna a bencések. "Megkértük az ország legjobb borászát, hogy jöjjön el, nézze meg az éghajlati adatokat, vizsgálja meg a talajmintát, aztán közölje, hogy adottak-e a feltételei egy komoly pincészet létrehozásának" - idézi fel Cirill atya, hogy itt sem bíztak semmit a véletlenre.

Az azóta elhunyt Gál Tibor borász 2001-ben szabad utat adott a projektnek, ami végül egymilliárdos beruházásból indult úgy, hogy az apátságnak gyakorlatilag egy fillérjébe sem került. A pincészetben 45 százalékos kisebbségi tulajdonossá váló Magyar Külkereskedelmi Bank párszáz millióját több komoly állami és uniós támogatás egészítette ki. Ma már ez a legkiterjedtebb üzlete a bencéseknek, évi 300-350 ezer palackot adnak el, Magyarországon 1300-4300 forintért darabját.

Hatszázötven hektárnyi új ültetvény és egy építészetileg lenyűgöző pincészet alkotja a borászatot, ami 2014-ben éri el maximális kapacitását. Mivel a dombtetőn fekvő apátsági épületek a világörökség részét képezik, ezért a borászati üzemet legnagyobbrészt el kellett rejteni a domb belsejébe - magyarázza Liptai Zsolt ügyvezető. Az egész olyan, mint egy többemeletes ház a föld belsejében, ahol legfölül van a présház, legalul a nyáron 16 fokos pincerendszer. Fönt megy be a szüret után a szőlő, majd lefelé halad, miközben egy-egy szinten egy-egy műveletsort végeznek a gyümölccsel, amíg palackozott bor nem lesz belőle.

Szentség helyett nyereség

A borukat egy erre specializálódott kereskedő cég teríti Európában, a többi terméket tucatnyi, zömében fővárosi luxusbolt árulja. "Minden termékük jól fogy. A csokikat például külföldi ismerősöknek veszik ajándékba, mert ez egy külföldön is vállalható termék" - állítja egy elegáns üzlet vezetője Budapest belvárosban. Másutt azt mondják, hogy van, aki tízesével veszi a keserűlikőrös csoki tábláját, annyira szereti a 780 forintos édességet.

"Ez egy olyan üzlet, ahol a profitot nem teszi zsebre a tulajdonos" - állítja Cirill atya. A bevételeiből iskolákat és plébániákat fenntartó apátság évi egymilliárdos költségvetésébe 200 milliót hoznak a fenti áruk és a turizmus (lásd erről keretes írásunkat). A többi állami támogatás és adomány.

Kérdésünkre, hogy miként viszonyulnak a hívek az üzleti tevékenységükhöz, a perjel azt mondja, sokan mind a mai napig nem fogadják el. Sokakban él az "egy vállalkozás vagy etikusan működik, vagy nyereséges" elképzelés, ami rájuk nem igaz - mondja. Minilaptopján egy ábrát mutat négy halmazzal, ami leegyszerűsítve a gazdasági vállalkozások működését mutatja. Két halmaz az "etikátlanul működik" mezőben helyzekedik el (a nevük: "kalóz" és "hülye"), a másik kettő az "etikusan működik" mezőben. Ezek közül az etikus, de veszteséges halmaz neve "szent", míg az etikusan működik, ám nyereséges halmazé "ideális". "Ezek vagyunk mi" - mutat a legutóbbira mosolyogva az apátság üzleti életét irányító Cirill atya.