Szigor és kizárás
A zsűri szigorú volt, plágium miatt például kizártak egy versenyzőt – ahogy a kategória zsűritagjai erre felhívták a figyelmet: „nem állíthatunk példaként mások elé egy olyan írást, amely szó szerint közölt két, más forrásból átvett mondatot is idézőjel használata vagy a forrás feltüntetése nélkül”.Egy másik írás azért nem jutott a döntőbe, mert „iskolás dolgozatra emlékeztetett”. „Hihetetlenül unalmas, semmi izgalom, semmi pezsgés nincs benne, és egyáltalán nincs stílusa”– írta Simon J Woolf zsűritag az egyik amerikai szerző írásáról, aki nem keseredett el az eredményt olvasva, jövőre újra próbálkozik, alaposabb felkészülés után. Elizabeth Gabay MW sem bánt kesztyűs kézzel az írásokkal: egy cikk azért nem jutott a döntőbe, mert kusza volt, és volt benne néhány rosszul írt név. Ugyancsak Elizabeth viszont a döntőben marasztalta az egyetlen magyar szerzőtől származó angol írást (Bruckner Máté cikkét), mert mint írta, „az angol megfogalmazás nem nevezhető briliánsnak, de megkapó történet ifjúkori felfedezésről”. Kajári Zsófia a Sokszínű Magyarország zsűrijében leginkább azt kifogásolta, hogy több írás nem teljesen felelt meg a kiírásnak, „nem csináltak kedvet”és nem közöltek kellő mennyiségű információt, Kling József pedig a vörösboros kategóriában a fantáziátlan, gondolattalan írásokat pontozta le.
